Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
Párizs látképe a húszadik század elején Képeslap A vágy hajt szörnyen. Jönnek ölelni Párizst. Egyenesen a francia Párizst, melynek művészemlői mindig fiatalok, és jobban táplálnak, mint Germania. Nem is baj ez. Felszabadul a „Made in Germany”-s magyar művészet. Szabadabbak leszünk és fejlettebbek, ha egyenesen és közvetlenül kapcsolódunk bele a francia kultúrába. A párizsi magyar negyed, a Montparnasse gyarapszik. Boulevard-jain magyar szó üti meg a fülünket [...] Egyik sarkában van a Julian Akadémia, azután a Colarossi,14 a Grande-Chaumiere147 148 és a művészetnek sok más iskolája. Itt laknak a magyar piktor-fiatalok. Nagyra válásra erős bennük a vágy. És erős a tehetség is. Párizsi festőakadémiák tehetségeinek ma a magyarok adják a zömét. A franciák könnyelműbbek, és művészvergődéseikben lankasztják őket a nők is. Az olaszok ízléstelenek és kevés tudásúak, gyorsan lankadok. Az angolok és amerikaiak jórészt csak amatőrködők. A legkomolyabb és legzseniálisabb tehetség a magyar. Mondják ezt a professzorok is.”149 147 Colarossi Akadémia: a Filippo Colarossi olasz szobrász által 1870-ben alapított művészeti magániskola az 1930-as évekig működött. 148 Grande Chaumiere Akadémia: a még ma is eredeti helyén működő művészeti magániskolát Martha Stettier svájci festőnő alapította 1904-ben. 149 Bölöni György: Képek között. Budapest, 1967. 42. p. Szelíd bárányból vérengző oroszlán Az első világháborút megelőző másfél évtizedben huszonéves magyar festők és szobrászok népes tábora Párizsban szívta magába az új művészeti törekvések oxigén-dús levegőjét. Közülük négy, a későbbiekben szentendreivé lett Ferenczy Károly tanítvány: Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Boromisza Tibor és Kmetty János úti élményein keresztül mártózhatunk meg a századelő Párizsának mámorító légkörében. A festők levelezései is arról tanúskodnak, hogy bizony nagy hullámokat vertek Párizs és Nagybánya között „az új idők új szelei”. Czóbel 1903-ban járt először Párizsban, egy évvel később díjat nyert a Julian Akadémia akt pályázatán, s egy újabb év elteltével már három képpel szerepelt a Salon d’ Automne150 kiállítói között. Ezzel a kiállítással kapcsolatban született meg egyébként a Fauves (Vadak) elnevezés Louis Vauxelles151 tollából. A kiállításról, amely egyaránt nagy visszhangot váltott ki Párizsban és Nagybányán, a Modern Művészet 1905. novemberi számában az alábbi írás jelent meg a fiatal festőtől: „Nem halvaszületett képeket látok itten, de saját útjukat keresni, saját útjukat járó emberek műveit, amelyeknek befejezése nem halált, hanem születést 150 Salon (f Automne (Őszi Szalon): 1903-as alapításától haladó szellemű kiállítások befogadója Párizsban. 151 Luis Vauxelles, műkritikus (Párizs, 1870 - Párizs, 1943) 30 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
