Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Új táncrend régi-új lépésekkel
Czóbel Béla fest szentendrei kertjében, 1960-as évek Archív fotó dégjárás. Szerencsére már az előző nap elkészültem a rendezéssel, akasztással, még a követ is felmosták. Két művészettörténész hallgató volt az első zarándok, még délelőtt megérkeztek az esztergomi mnzeológusok, Mucsi András721 722, később Zolnay László 22 a kisfiával. A megnyitóra vagy ötszázan jöttek le, Pestről, Szentendréről, még a lépcsőházban is szorongtak a vendégek. Jó volna most a látogatók névsorából idéznem, de semmire sem emlékszem. Érthető módon, nagy izgalmamban sok arcot elfelejtettem, illetve - kezdő voltam - még nem ismerhettem annyi embert, mint most. De ha utánaszámolok, ott volt Czóbelék baráti köre, gyűjtőik, Szántó Piroska - Vas István író, költő, irodalmár társasága. Már hangoztattam, hogy akkoriban Szentendrén nem volt ellentét a festők között - különben is Czóbelt mindenki szerette -, fölvonult a művésztelep, fővárosi kollégáikkal, műgyűjtőikkel együtt; meg ott volt minden entellektüel, aki kapott meghívót vagy akár csak hallott a kiállításról. [...] A megnyitóbeszédre volt egyetemi tanáromat, Fülep Lajost kértem föl, máig is őrzöm igenlő válasz-levelezőlapját. Csak kocsit kért. Minisztéri721 Mucsi András, művészettörténész (Szentes, 1929 - Esztergom, 1994) 722 Zolnay László, régész (Budapest, 1916 - Budapest, 1985) 160 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI umi főosztályomon úgy látszik vörös posztó volt Fülep akadémikus, gorombán elutasították kérésemet. Végül egy másik főosztály adott egy drapp Pobjedát. [...] Fülepet animálta a remek festmény-együttes meg a hatalmas tömeg. Ex abrupto 23 beszélt, magnót akkor még nem ismertünk, nekem meg annyi eszem sem volt, hogy megkérjem anyámat, gyorsírja az előadást. A nagy feszültségben, boldogságban alig is jegyeztem meg valamit a prof szavaiból. Ez az old debatter-24 mennydörgött, villámlott, anélkül, hogy a hangját felemelte volna. Kiprédikálta az akkori kultúrpolitikát, festészetet, nem óvatoskodott. Az ügyész platformjáról beszélt, sziporkázó volt és vérfagyasztóan szarkasztikus. Olyasmit mondott befejezésül, hogy ez a kiállítás jelképezi, a magyar kultúra mégsem süllyedt teljesen a mocsárba. Kipirultam, csillogó szemekkel hallgatták, utána a nők ölelgették, a férfiak a kezét szorongatták; ő élvezte győzelmét, vagyis az igazság pillanatnyi diadalát. A megnyitó utáni héten Czóbelék meghívták Fülep Lajost, velem együtt. Mária egy kosárnyi, szebbnél szebb szendvicset készített, a festőnő és a párizsi asszony szellemességével. Ötvennégyben nem volt éhezés, annál inkább élelmiszerhiány, lehet, hogy még a jegyrendszer is tartott. A kínálásra Fülep merev nyakkal, arccal kijelentette, hogy ő csak étkezési órákban eszik, egy falatot sem kér. Én - szeretnék pontos lenni - zabáltam. Az uzsonna - uzsonnám - után szentendrei városnéző sétára vezettem Fülepet. Jóízűen pletykáltunk. Elfogulatlanságom oka, hogy nem kötelező tantárgyként hallgattam a Fülep-kollégiumot meg a vasárnapi peripatetikus oktatását. 25 Egyik közös ismerősünk jellemrajzát kértem tőle, de azt mondta, ezt a karaktert képtelen megfejteni. Harmincöt éve én is töröm rajta a fejem, de az én eredményem is mindmáig nemleges. A múzeumi kiállítás nyitva tartása idején továbbra is folytatódott a búcsújárás, növekedett a látogatási statisztika. Olyanok, akik a megnyitót elmulasztották, meg mások még egyszer lejöttek, felvonultak a pesti művészek, jó barátok. Czóbel tiszteletére beállt a Marx térre a francia követ (akkor még nem voltunk nagykövetségi kapcsolatban) autója is. A diplomata Caroline nevű ölebje össze akart barátkozni a helyi kóbor kutyákkal, nem hagytuk. Nem kevésbé előkelő vendég volt szülővárosában Ferenczy Béni. A kisirodában 723 Ex abrupto: rögtönözve 724 Old debatter: öreg szónok 723 Peripatetikus oktatás: sétálva, iskolai kötöttségek nélküli csoportos oktatás.
