Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Új táncrend régi-új lépésekkel

Milutinovits Paula Bogdányi utcai háza, 1960-as évek

Archív fotó I Ferenczy Múzeum

Sőt akkoriban Tito 12 miatt elhanyagolták a szerb várost, ezért el sem csúfították új építkezésekkel. Ötvenkettőben ugyanazt a tablót találtam, amit Vas István írt le a regényében a háború előtti, másfél évtizeddel korábbi városról. Én is Somló nénihez jártam ebédelni, étkezdéje a régi maradt. ’Vaslépcsőn kellett fölmenni - írta a költő és már az alján átható, fölhalmozódott bűz fogadta az embert, mivel nemcsak a kifőzde ablakai nyíltak az első emeleti folyosóra, hanem az árnyékszékek is - Szentendre pedig akkor még teljességgel csatornázatlan volt.’ Az én időmben sem volt csatorna - csak vízvezeték már , a múzeumban is az udvaron volt a budi, két lyukkal, mivel ez a gyönyörű copf stílusú XVIII. századi épület szerb iskola volt annak idején. Később kimaradtam Somló nénitől, drága volt számomra, és a Béke étterembe 13 jártam ebédjeggyel és élelmiszerjeggyel. Sörre, fagylaltra - akkor még szerettem az édességet - nem volt pénzem, akkor ittam, ha más fizette. Egyszer a fiatal agronómus prémiumot kapott, s a Béke összes jelenlévő vendégének küldetett egy pohár sört, beléöntött Portorico rummal. Ugyanez az agronómus mesélte, hogy fényképet csináltatott a helyi szövetkezetben, s ott még a tükör mellett, férfiak számára is egy rúzs rudacska lógott spárgán. A szövetkezetek az egykori szerb Kiváltságos Kereskedő Testület házában voltak - a mai Szentendrei Képtár 14 helyén a cipészeknél rendeltem egy nyersgumi talpú vikszos tehénbőr jam- 72 713 714

pec cipőt. A fiókvezető - kezében egy centiméterrel - átjött a múzeumba, igazgató úrnak szólított, hogy mint ő mondta - kiegészítse az ’anamnézist’. Ezekben a patriarkális időkben a múzeum nagyobb iparos munkát rendelt egy szerelőtől, előre fizettünk, de hétfőn csak nem jött. Tudniillik, a rendőrségi fogdában ült - garázdaságért. Benke Sándor hivatalsegéddel elmentünk a rendőrökhöz, s becsületszóra kölcsönkértük a józanul bárány-szelíd foglyot, majd munka után visszakísértük. Strauss Denevérjében történik ilyesmi.”715 [...]

„Nem krúdyskodással töltöttem csupán a három évemet Szentendrén. A Marx tér (ma: Fő tér) 6. szám alatti Ferenczy Károly (ma: Ferenczy) Múzeum emeleti szép három termében és a veranda folyosóján tárlatokat rendeztem. [...] 1952 nem éppen az olvadás éve volt, de azonnal láttam, tértől és időtől függetlenül, csaknem azt csinálhatom, amit akarok. Nem tartozunk a tanácshoz, a múzeumi központ régészei, néprajzosai hagyták, bármit vettem tervbe. Igazgatóm, Soproni Sándor 16 provinciál-régész, jól tudta, miről van szó, tapsolt az eretnekséghez. (A fővárosi sajtó, hál’ isten, szóra sem érdemesítette kiállításaimat, hiszen akkor azonmód vége szakadt volna az aranykornak.) Civil kurázsimnak talán hátszelet adott az a tény, hogy távolabb az epicentrumtól - a fővárostól - gyengül a szorítás. [...] Zsűrik vészbírósága nem nagyon zavarta a munkámat, a legtöbbször én hívtam össze bírálóbizottságot az idősebb szentendrei művészekből. Jegyzőkönyv nem létezett: az egyik sarokba tettük az igent, másikba a nemet. Egy ízben mégis ki kellett hívni a Képzőművész Szövetség zsűrijét, emlékezetem szerint nem volt hézag. Korniss figyelmeztetett rá később, kifogásolták, hogy az ő szakállas önarcképén glória van, tehát klerikális. Ezt a dicsfényt aranyokker háttérnek hívják magyarul. A kép falon maradt.

Kezdő voltam, néha magam sem tudtam, hogy mit akarok. Illetve tudtam: kvalitást és - mai fordulattal mondva - stíluspluralizmust. Hogy megmutassam az ilyen Szentendrét meg az olyant, de még az amolyant is. (Előző mondatom nem éppen tudományos, de mindenki érti.) Azt se bántam, ha a kiállítóművész nem volt szentendrei, csak úgy

7l2Jozip Broz Tito, jugoszláv államfő (Kumrovec, 1892 - Ljubljana, 1980)

713 Korábban: Korona étterem a Fő téren 715 Frank János: Tárlatok - szertartások. Budapest, 2006. 44-45. p.

714 Szentendrei Képtár: a Ferenczy Múzeum főtéri kiállítóhelye 1978-tól. 716 Soproni Sándor, régész (Szentendre, 1926 - Budapest, 1995)

158 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI