Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Új táncrend régi-új lépésekkel

Milutinovits Paula Bogdányi utcai háza, 1960-as évek Archív fotó I Ferenczy Múzeum Sőt akkoriban Tito 12 miatt elhanyagolták a szerb várost, ezért el sem csúfították új építkezésekkel. Ötvenkettőben ugyanazt a tablót találtam, amit Vas István írt le a regényében a háború előtti, másfél év­tizeddel korábbi városról. Én is Somló nénihez jár­tam ebédelni, étkezdéje a régi maradt. ’Vaslépcsőn kellett fölmenni - írta a költő és már az alján át­ható, fölhalmozódott bűz fogadta az embert, mivel nemcsak a kifőzde ablakai nyíltak az első emeleti folyosóra, hanem az árnyékszékek is - Szentendre pedig akkor még teljességgel csatornázatlan volt.’ Az én időmben sem volt csatorna - csak vízvezeték már , a múzeumban is az udvaron volt a budi, két lyukkal, mivel ez a gyönyörű copf stílusú XVIII. szá­zadi épület szerb iskola volt annak idején. Később kimaradtam Somló nénitől, drága volt számomra, és a Béke étterembe 13 jártam ebédjeggyel és élel­miszerjeggyel. Sörre, fagylaltra - akkor még szeret­tem az édességet - nem volt pénzem, akkor ittam, ha más fizette. Egyszer a fiatal agronómus prémiu­mot kapott, s a Béke összes jelenlévő vendégének küldetett egy pohár sört, beléöntött Portorico rum­mal. Ugyanez az agronómus mesélte, hogy fényké­pet csináltatott a helyi szövetkezetben, s ott még a tükör mellett, férfiak számára is egy rúzs rudacska lógott spárgán. A szövetkezetek az egykori szerb Ki­váltságos Kereskedő Testület házában voltak - a mai Szentendrei Képtár 14 helyén a cipészeknél ren­deltem egy nyersgumi talpú vikszos tehénbőr jam- 72 713 714 pec cipőt. A fiókvezető - kezében egy centiméterrel - átjött a múzeumba, igazgató úrnak szólított, hogy mint ő mondta - kiegészítse az ’anamnézist’. Ezekben a patriarkális időkben a mú­zeum nagyobb iparos munkát rendelt egy szerelőtől, előre fizettünk, de hét­főn csak nem jött. Tudniillik, a rend­őrségi fogdában ült - garázdaságért. Benke Sándor hivatalsegéddel elmen­tünk a rendőrökhöz, s becsületszóra kölcsönkértük a józanul bárány-szelíd foglyot, majd munka után visszakísér­tük. Strauss Denevérjében történik ilyesmi.”715 [...] „Nem krúdyskodással töltöttem csupán a három évemet Szentendrén. A Marx tér (ma: Fő tér) 6. szám alatti Ferenczy Károly (ma: Ferenczy) Mú­zeum emeleti szép három termében és a veranda folyosóján tárlatokat rendeztem. [...] 1952 nem éppen az olvadás éve volt, de azonnal láttam, tértől és időtől függetlenül, csaknem azt csinálhatom, amit akarok. Nem tartozunk a ta­nácshoz, a múzeumi központ régészei, néprajzosai hagyták, bármit vettem tervbe. Igazgatóm, Sopro­ni Sándor 16 provinciál-régész, jól tudta, miről van szó, tapsolt az eretnekséghez. (A fővárosi sajtó, hál’ isten, szóra sem érdemesítette kiállításaimat, hi­szen akkor azonmód vége szakadt volna az arany­kornak.) Civil kurázsimnak talán hátszelet adott az a tény, hogy távolabb az epicentrumtól - a fővá­rostól - gyengül a szorítás. [...] Zsűrik vészbírósága nem nagyon zavarta a munkámat, a legtöbbször én hívtam össze bírálóbizottságot az idősebb szent­endrei művészekből. Jegyzőkönyv nem létezett: az egyik sarokba tettük az igent, másikba a nemet. Egy ízben mégis ki kellett hívni a Képzőművész Szövetség zsűrijét, emlékezetem szerint nem volt hézag. Korniss figyelmeztetett rá később, kifogá­solták, hogy az ő szakállas önarcképén glória van, tehát klerikális. Ezt a dicsfényt aranyokker háttér­nek hívják magyarul. A kép falon maradt. Kezdő voltam, néha magam sem tudtam, hogy mit akarok. Illetve tudtam: kvalitást és - mai for­dulattal mondva - stíluspluralizmust. Hogy meg­mutassam az ilyen Szentendrét meg az olyant, de még az amolyant is. (Előző mondatom nem éppen tudományos, de mindenki érti.) Azt se bántam, ha a kiállítóművész nem volt szentendrei, csak úgy 7l2Jozip Broz Tito, jugoszláv államfő (Kumrovec, 1892 - Ljubljana, 1980) 713 Korábban: Korona étterem a Fő téren 715 Frank János: Tárlatok - szertartások. Budapest, 2006. 44-45. p. 714 Szentendrei Képtár: a Ferenczy Múzeum főtéri kiállítóhelye 1978-tól. 716 Soproni Sándor, régész (Szentendre, 1926 - Budapest, 1995) 158 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents