Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Új táncrend régi-új lépésekkel

UJ TÁNCREND, régi-új lépésekkel Az ötvenes-hatvanas évek ellentmondá­sos mozgásterében a belső gondok és a korszak kihívásai között - a festőkhöz hasonlóan - Szentendre is nehezen ta­lálta meg új helyét. A Pest Megyei Hírlap 1957-ben arról számolt be, hogy főleg az ipari üzemek bőví­tése miatt a lakosság száma rohamosan növekszik, ami újabb és nehezen kezelhető szociális problé­mákat hozott a felszínre. A hosszú ideje fennálló lakáshiány és a nem kielégítő közműellátottság vé­gigkísérte az egész korszakot. A hetvenes években nagy lendületet vett ugyan a lakótelepek építése, de ez újabb és robbanásszerű népességnöveke­dést eredményezett. Sok képző- és iparművész is ekkor költözött a városba.703 A kulturális események sikeréről a sajtóban megjelent lelkendező hangvételű írások elfedték a háttérben feszülő súlyos társadalmi és szociális gondokat. 1958-ban rendezték meg az első Szent­endrei Kulturális Napok rendezvényt, ami később a Szentendrei Hetek, majd a Szentendrei Nyár név alatt teljesedett ki. Az 1951-ben létrehozott városi múzeumnak, bár sokat ígérőén Ferenczy Károly nevét vette fel, kez­detben mégis számos készen kapott, megyei és járá­si népművelő kiállítást kellett fogadnia. Az évtized közepétől azonban egymást követték a képzőművé­szeti tárlatok. Egy 1960-as adat szerint a múzeum éves látogatottsága elérte a hat-hétezer főt. Az 196l-ben elkészített általános rendezési tervben megfogalmazott távlati célkitűzés szerint Szentendrének azt az irányt kell követnie, hogy üdülőközpont legyen és mezőgazdasági termé­nyeivel jelenjen meg a fővárosi piacokon, az újabb ipartelepítéseket pedig mérsékelni kell. Már ennek 703 Az alábbi korszakáttekintő összefoglalásban szereplő adatoknál, a konkrét eseményekre történő hivatkozásoknál elsősorban Sin Edit: Egy évszázad krónikája. Szentendre, 2000. című könyvére támaszkodtam. jegyében nyílt meg 1958-ban a Pest Megyei Ide­genforgalmi Hivatal szentendrei kirendeltsége. Az idegenforgalom és az üdültetési szolgáltatás irányába tett egyik jelentős lépésként, kísérleti jel­leggel és második osztályú besorolással, 196l-ben megnyílt a papszigeti kemping, ami a következő évben már első osztályú besorolást kapott. Hat év­vel később a nemzetközi kempingtalálkozó után a külföldiek megítélése szerint a páréves táborhely Közép-Európa egyik legszebb környezetében mű­ködik. A kemping megnyitásával azonos évben a hír­adások arról is beszámoltak, hogy Szentendrének végre van korszerű étterme, a Duna-parton talál­ható Görög Kancsó. A Dumtsa Jenő utcában a korábbi Csorbadzsi cukrászda helyén 1963-ban megnyílt Művész esz­presszó „újszerű, az országban elsőként megva­lósult céllal épült” a helyi művészeknek, hogy ké­peiket ott kiállíthassák és eladásra felkínálhassák. A városi tanács ezen az úton is erősíteni kívánta a képzőművészeti propagandát a tömegek felé. Kucs Béla704 7 szobrászművész kezdeményezésé­re az egykori Ábrányi-villa alatti lankás parkban 1966. augusztus 20-án megnyílt az ország egyetlen Szoborpark Múzeuma a köztéri szobrokhoz ké­szült gipszminták bemutatására. Ebből a néhány példából is az körvonalazódik, hogy a város olyan kulturális, művészeti események helyszínévé vált, amelyek csak itt voltak és ezáltal egyre jobban fel­keltették az érdeklődést. A múlt és a jelen szokásai, értékrendje azonban még sok területen keresztezték egymást. 1967-ben az egyik városi tanácsülésen szóvá tették, hogy a főtéren rendszeresen áthaladnak az idegenforgal­mat zavaró szénás kocsik, annak ellenére, hogy 7“'‘ Kucs Béla, szobrász (Ózd, 1925 - Szentendre, 1984) ÚJ TÁNCREND, RÉGI-ÚJ LÉPÉSEKKEL 155

Next

/
Thumbnails
Contents