Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
A Progresszív Művészek Csoportja, 1928. Első sor (balról jobbra): Veszelszky Béla, Kepes György, Trauner Sándor, mögötte Korniss Dezső. Archív fotó ezek a sötét színek mégis tisztán ragyogtak, a kiállítás legmodernebb darabja volt. [...] Sokáig álltam a kis kép előtt, vissza-vissza is tértem hozzá, aztán észrevettem, hogy a sarokból egy fiatalember - nálam valamivel idősebb - engem figyel. Ruhája szegényes volt, haja hosszú, hátul egyenesen levágva, félszeg merevséggel állt, arcát és egész alakját is mintha fából faragták volna. Odaléptem hozzá, megkérdeztem, nem ő festette-e véletlenül azt a kis barna lányfejet - de igen, ő. Megmondtam, mennyire tetszik. Ismerte ő is az én nevemet: olvasta versemet a Munkában52 . Kiderült, hogy ő is a Munka-körhöz tartozik, csak ritkán látható, mert messze lakik, és nincs mindig pénze villamosra. Ettől fogva jó barátok voltunk, s a fiatal festők közül az ő művészetét éreztem legközelebb magamhoz.”528 Korniss Dezső évtizedekkel a történések után, 1974-ben egy hosszú, önfeltáró visszaemlékezésen keresztül nyújt betekintést életének és pályájának alakulásába. Mesélő kedve a Szentendre előtti évekből indul, onnan, ahol elkezdett csírázni mindaz, aminek egy jelentős hajtása a nyolc templom városában szökött szárba. 527 Kassák Lajos irodalmi és társadalmi folyóirata. Megjelent: 1928-tól 1939-ig. 328 Vas István: Nehéz szerelem. Budapest, 1972. 565-566. p. „Tizenhét éves koromban beiratkoztam a Képzőművészeti Főiskolára, Csók* 328 529 530 és Vaszary53ll-növendék lettem. Mestereim célja a kortárs művészet megismertetése volt, elsősorban a párizsié. Éltem a buzdítással. A főiskolai négy év alatt végigkóstoltam a modern művészet addigi majd minden eredményét. Már 1926-ban negyedmagammal avantgarde csoportot alkottunk. Később Vajda Lajos is csatlakozott hozzánk. Ez a kis kör hosszú viták során alakult, kovácsolódott össze. A légkör feszültséggel volt tele, és ezt még fokozta az is, hogy itthon alig tudtunk valakihez kapcsolódni. Külföldön csak én jártam. [...] 1929-ben a csoportunk növendék kiállítást rendezett a Műcsarnokban. Kitört a hivatalos botrány, vizsgálatot indítottak ellenünk Kornis Gyula531 államtitkár (nem rokonom!) vezetésével. Még képviselőházi interpelláció is lett a dologból. Bennünket viszont azonnal felvettek a KUT-ba. Ezután mentem Párizsba. Párizsban - 1930-ban - hallottam Bartókot532 * zongorázni. A népi, a humánum, az európaiság ötvözete volt ez a koncert. Hazajöttem, és ebben a szellemben kezdtem a munkát. 529 Csók István 530 Vaszary János 531 Kornis Gyula, kulturpolitikus, piarista szerzetes (Vác, 1885 - Budapest, 1958) 532 Bartók Béla, zeneszerző, zongoraművész (Nagyszentmiklós, 1881 -New York, 1945) TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 109
