Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Czóbel Béla, 1930-as évek Archív fotó rágcsokrok mintáiból izzó pompájú képeit létrehozza. |...j Czóbellel évről évre itthon találkoztunk. Ebben az időben még senki sem érdeklődött művészete iránt, úgyhogy magam válogathattam nekem mindig nagyon tetsző képei között. [...] Czóbel hazatérése után is eltartott még egy ideig, míg képeinek szépsége átment a köztudatba. Élénk propagandát fejtettem ki érdekében, melyben ő semmiképpen sem támogatott, ami - az erkölcs törvényei szerint - becsületére válik, de az én szerepemet bizony nem tette könnyebbé. [...] Nem volt simulékony természet, talán kicsit túlságosan is szókimondó, de - majdnem mondhatnám - gyermekes charme volt benne. Nem tülekedett, nem harcolt sem anyagi, sem erkölcsi javakért, de nagyon tudatában volt művészi rangjának. Amit alkotott, ritkán elégítette ki, de csak a műben kétkedett, sohasem művészetében. [...] Czóbel nehezen dolgozott. Egy-egy képét számtalanszor átfestette. Olyan szenvedéllyel és szenvedéssel dolgozott, hogy munka közben a festőállványt is feldöntötte, ha az elért eredmények nem elégítették ki.”460 Czóbel már a kezdet kezdetén mély benyomást tett festő kollégáira is. A huszonhat éves Bálint Endre 1940-ben írta meg róla az itt következő portrét, miután egyszer ugyanazzal a hajóval jött ki Pestről Szentendrére, amelyikkel Czóbel, Modok és Kmetty. Ott „leste” meg mindhármukat. í6° Fruchter Lajos: Művészek és műalkotások között. Magyar Nemzeti Galéria Adattára. 21635/1982 „Ötvenes Czóbel Béla is; őt is a hajón figyelem úton Szentendre felé. Angol pipa van a szájában, nagy koponyájával egy kissé Picassót idézi. Külsején is meglátszik az évtizedes párizsi tartózkodás. Kicsit csalódtam, amikor először láttam pár éve; intim és egyszerű művészetéhez túl erősnek találtam őt magát. Ma már tudom, hogy az egyszerűség kívánja meg a legnagyobb erőfeszítést, a sallangtalan bensőséges világ kialakítása az állandó munkát. Keveset változott művészete évtizedek alatt, annál többet gazdagodott. Az ő világa bensőséges. Ha olykor nem villanna ki egy-egy sűrített tüzes piros vagy kék a mélyből, ahová gondos szeretettel ágyazta be a színeket, el is hinnők neki, hogy a lefojtott sötét hallgatás az alaphangulata. Ő maga is gyakran hallgat, ilyenkor komornak és megközelíthetetlennek látszik; amikor megszólal, vastag derű árad belőle, egész arca mosolyog. De ez egy pillanat, és újra beborul. Csendéleteit, házait, figuráit így veszi körül valami bánatos, sötét levegő, míg azután a színek izzó hevületben tobzódni nem kezdenek. Szűkszavú piktor, Koszta461 és Egry462 mellett a legmagyarabb festőnk. Egyben pedig a legpárizsibb is. Az európai festőiséget valahogyan ő szívta a legmélyebbre, nem csoda, hiszen Berlin, Hollandia és Párizs, ahol évtizedekig élt, nem múlt el rajta nyom nélkül.”463 A következő évben, 1941-ben Ámos Imre egy olyan esetet jegyzett fel naplójába Czóbelről, ami azon túl, hogy meglepte, mélyen el is gondolkoztatta. „Tegnap fent voltunk krokizni Színnél464. Ott volt Csaba465, Kmetty, Kelemen466, és váratlanul eljött Czóbel is. Nemigen ment a munka. Furcsa, ezek az öreg festők, köztük Czóbel egyik legjobb, nagy festő, olyan szorgalommal, komoly nekifekvéssel rajzoltak, satíroztak, radíroztak, hogy csak bámulni tudtunk. Meggondolkoztatja az embert, úgy látszik, minél öregebb az ember, annál inkább szükségét érzi a stúdiumnak. Biztosan így lesz ez velünk is. Igaz ugyan, hogy ők mindenlefestő művészek voltak, nem úgy, mint mi.”467 Vallomás tizenöt művészről címet adta Kassák Lajos az 1942-ben megjelent könyvének. Czóbel az egyik, akiről „vallomást” tesz, miközben a nemrég hazatelepült és nem bőbeszédű festőt magát is si461 Koszta József 462 Egry József 463 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945 ig. Budapest, 1977.126. p. 464 Szin György, festő (Léva, 1906 - Oboján, 1944) 465 Perlrott Csaba Vilmos 466 Kelemen Emil 467 Ámos Imre. Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Budapest, 2003. 41. p. TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 99
