Wehner Tibor - Bodonyi Emőke (szerk.): Miafene. 40 éves a Szentendrei Vajda Lajos Stúdió (Szentendre, 2013)

művészetét szereptudata és művészetszervező tevékenysége nélkül, „tisztán” mérlegelni.

A példák hosszan folytathatók lennének, azonban elegendő pusztán egyetlen további hivatkozás: George Maciunas életművében nem ismeretesek kiemelkedő, megkerülhetetlen egyedi műalkotások - azonban művészetszemlélete és annak globális művészeti mozgalomként való megszervezése, ezen keresztül megvalósítása a Fluxusművészet egyik legjelentősebb teljesítménye, amely önálló helyet biztosít neki a művészet történetében.

Ez a mai Magyarországon sem lehet másképp.

A balatonboglári kápolnaműtermet megteremtő Galántai György a későbbiekben létrehívta és azóta is üzemelteti - annak számos kiterjedésében - az Artpool Művészetkutató Központot, és azt - időről időre, a megfelelő alkalmakra készített egyedi műalkotásairól nem lemondva - saját művészi tevékenysége legrelevánsabb részének tekinti. Amiként az is: minden művészi gyakorlatot, így a művészetszervezést is, hosszú távon a szellemi tényező hitelesíti.

Ezért a Vajda Lajos Stúdió meghatározó és szemléletalakító művészetszervező tevékenysége, az alapító, a működésben részes és az általa támogatott művészek egyes munkái, olykor egyéni munkásságuk jelentős része egy olyan, nagyon is gyakorlati szellemi közeg megnyilatkozásai, amely a 20. század második fele magyar művészetének minden bizonnyal legjelentősebb műhelyét inspirálta és hozta létre.

13