Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrúd királyné a Magyar Királyságban
32. kép Lóháton sólyommal vadászók csapata. Jelenet egy 14. századi francia elefántcsontfaragványon. (Forrás: Gothic Ivories Web-Project, The Courtauld Institute of Art, London / Museo Civio Medievale, Bologna) Királyi udvarházak és vadászat a Pilisben A Gertrud elleni merénylet feltételezett helyszíne a királyi székhelyek (Esztergom és Buda) közötti pilisi királyi erdő volt, ahol a királyné előkelő vendégeivel együtt ünnepi vadászaton vett részt. Az egyik 13. századi krónika feltehetően magyar származású klerikus szerzője szerint: „a mezei sátorban a királynét meggyilkolják és a pilisi monostorban temetik el”. Ugyanakkor az őszi évszakban (szeptember) nagy a valószínűsége annak, hogy a királyné a vadászat során valamelyik pilisi királyi udvarházat vette igénybe szálláshelyként, és az említett sátorban talán csak a vadászat során tartózkodott. A középkori Pilis királyi erdeje A középkori királyi erdőterületek a királyi birtokok egy speciális csoportját alkották, és ezek minden esetben egy erdőterület és egy királyi rezidencia, vagy rezidenciák együttesét jelentették. A királyi hatalom ezen különleges megjelenési formájának többféle regionális változata alakult ki, de általános jellegzetességeik mindenütt egyformán megtalálhatóak az európai kontinensen. Az említett tényezők kombinációját a középkori Európában „királyi erdő”-nek hívták, melynek koncepciója a kora középkorban született meroving frank területeken. A latin forestum szóval (amely a foris est, vagyis „valamin kívül" kifejezésből származik) a középkori Nyugat-Európában olyan területeket jelöltek, amelyek kívül estek a közjogon: vagyis ezek a király számára, főleg vadászat céljára elkülönített erdőségek voltak. Bár a királyi családok tagjai személyesen is vadásztak erdeikben, valamint a modern korokhoz hasonlóan reprezentatív vadászatokat tartottak előkelő vendégeik számára, a királyi erdők elsődleges célja mégis az udvar vadhússal való ellátása volt. Mindez kihatott az érintett térség településszerkezetére, hiszen azon belül alig jöttek létre falvak, vagy azok az erdő funkcióval összefüggő speciális települések voltak. Emellett az ilyen erdőterületen belül
