Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrőd királyné családi háttere
andechsi grófhoz feleségül adott Zsófia lánya révén az Andechsek vették át. Gyermeküket, 111. Bertold herceget I. Stauf (Barbarossa) Frigyes császár 1173-ban isztriai és carniolai őrgróffá nevezte ki, majd tíz évre rá (1183) fiát, IV. Bertoldot felruházta a dux Mevaniae címmel, amely egyébként anyai nagybátyja, III. Konrád német király (1138-1152) révén a császár saját titulusai közé tartozott. Ezzel az andechs-merániai család immáron a legmagasabb rangra, a német-római birodalmi hercegek sorába lépett. 1204-ben, nagyjából abban az időben, amikor Gertrüd merániai hercegnő királyi feleségként a magyar udvarba érkezett, az apa halálát követően Gertrüd legidősebb fiútestvére, Ottó lépett a merániai hercegek sorában. Az isztriai határvidéket fiatalabb testvérére, Henrikre hagyta, mivel ő leginkább saját további felemelkedésén munkálkodott. Ennek érdekében vette el 1208-ban a Stauf hercegnőt, burgundi Beatrixot, I. (Barbarossa) Frigyes császár unokáját, akinek révén aztán újabb területekkel együtt a burgundi palotagrófi címet is megszerezte. Ezzel párhuzamosan azonban a család hanyatlása már ekkor, a 13. század elején, Henrik isztriai őrgróffal elkezdődött, amikor őt és Gertrüd harmadik fiútestvérét, Ekbert bambergi püspökfejedelmet (1203-1237) megvádolták azzal, hogy tevékenyen részt vettek az említett Frigyes császár fiának, Sváb Fülöp német királynak (1198-1208) a lemészárlásában. A merényletre a bambergi püspöki palotában került sor, ám a testvérek érintettsége tisztázatlan. A vád feltehetően a merániai hercegekkel rivalizáló wittelsbachi unokatestvérek cselszövésének volt köszönhető. Mindenesetre Henriket az egy évvel később trónralépő, egyetlen Welf-házból származó IV. (Braunschweigi) Ottó császár (1209-1215) kiátkozta és megfosztotta az isztriai határvidéktől. Ezzel együtt a bajor területeit is elveszítette, amelyek ezáltal a wittelsbachi hercegek kezébe kerültek. A megvádolt testvérek Gertrüd magyarországi királynéi udvarában leltek menedékre. Henrik testvére, Ottó herceg igyekezett menti a menthetőt és kibékülve a császári hatalommal végül időlegesen visszanyerte a testvérei által elvesztett családi birtokokat. Fia és örököse azonban II. (Stauf) Frigyes császár (1220-1250) egyik fő ellensége, IX. Gergely pápa (1227-1241) oldalára állt, és ennek következtében kegyvesztetté vált. A császárság és pápaság hosszú küzdelme során aztán, 1247-ben II. Ottó merániai herceget is kiátkozták és megfosztották a hercegi birtokoktól. Ezt követően visszavonult a bambergi püspök-hercegségbeli Weismain melletti Niesten várába, ahol a rákövetkező évben örökösök nélkül meghalt. Vele - illetve Bertold aquileiai pátriárka 1251-es halálával - kihalt a család andechsi ága. A merániai hercegi címet többé már nem használták, mivel nem maradt hozzátartozó földbirtok: az isztriai és carniolai határvidéki terület először az Aquileiai Patriarchátus birtokai közé, majd Velence városállam hercegei, illetve később a Habsburgok kezére került, míg az ősi diessen-andechsi családi földeket a Wittelsbach bajor hercegek szerezték meg. 14
