Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)

I. Nemzetiségek Pest megyében

gyományaikhoz és a viselethez tudnak visszanyúlni. A sváb6 hagyományok közvetlen átadása (családon belüli továbbörökítése) - a kitelepítések következtében - megszakadt. Napjainkban ezért körükben igen erősen jelentkezik a gyökerek keresése, a közösséghez tartozás igénye. Felértékelődött a hagyományos kultúra, felfigyeltek annak őrzőire. A Pest megyei németség körében a visszatanulás, az emlékezetben meglévő vagy dokumentált szokások és a viselet felújítása, új közösségi hagyományok megalkotása a jellemző. Mindez nagy mértékben hozzájárul a sváb identitás megerősödéséhez.

A megye nyugati felében élő katolikus szlovákok életmódjára, kultúrájára ugyanakkor a többnemzetiségű területen (Pomáz, Csobánka, Piliscsaba, Perbál, Tárnok) a többségi németség az együtt élés, a közös vallás és a vegyes házasságok révén igen erős hatást gyakorolt. A külön csoportot alkotó pilisi szlovákok hagyományos kultúrája is korán megváltozott. Az I. világháború után életmódjuk az ipari munkavállalás hatására a környező településekhez hasonlóan alakult. Pilisszántóról a férfiak, illetve Pilisszentlászlóról és Pilisszentkeresztről a férfiak és a nők egy része is eljárt a faluból: a környék üzemeiben, bányáiban, vagy az erdészetnél dolgozott, és fával, mésszel kereskedett. A Pest környéki szlovákság többségében evangélikus vallású volt és ma is az. Népi kultúrájuk a szocializmus keretei közé szorítva megélte az 1970-1980-as éveket. Folklór csoportjaik átmentették az ének-, zene- és tánchagyományt és a 21. századra ezek a közösségek maguk is átalakultak, vagy beolvadtak az újonnan létrejött hagyományőrző együttesekbe. Bár a fiatalabb nemzedékek életformaváltása miatt a kultúra átadásának - szocializációval történő - folytonossága megszakadt, az itt élő szlovákság esetében még élnek a hagyományt képviselő idősebb generáció tagjai. Tudásuk felértékelődik, egyre többször fordulnak hozzájuk, és ők ismereteiket szívesen át is adják. A nemzetiségi önkormányzatok bővülő anyagi lehetőségei nyomán szaporodtak a hagyományos kultúrát bemutató alkalmak. A szellemi örökség népszerűsítése, egyre szélesebb közönség számára fesztiválokon történő bemutatása figyelhető meg a szlovák településeken, ahol az etnikus kultúra elemeire épülő rendezvényeken a lokális identitás hangsúlyozása kerül előtérbe.

Ma a Pest megyei szerb népesség kis létszámú, körükben a csoporthoz tartozást a nemzeti nyelv, az ortodox vallás teszi egyértelművé, bár az asszimiláció következtében nemzeti öntudatuk gyengül.7 Vallási ünnepeikhez kapcsolódó hagyományaikat őrzik és saját közösségükben, illetve családi körben, az idősebb generáció útmutatásával gyakorolják. A szerb kultúra látható manifesztációi, a különféle kulturális programok, bálok, néptánc- és egyházi események egyre fogynak. Napjainkra a szerb kultúrát reprezentáló megnyilvánulások köre közösségi és egyéni szinten egyaránt beszűkült.8 Az etnikai identitás szempontjából egyre kevésbé dominálnak a kultúra kívülről is érzékelhető jegyei. Visszaszorult a nyelvhasználat, a viseletre vonatkozóan semmilyen hagyományőrzés nem tapasztalható. Lórév kivételével számarányuk mindenütt alacsony, jelenlétüket látványosan nem demonstrálják a többségi lakosság felé.

6 A sváb kifejezés napjainkra általánossá vált, amit a német nemzetiségűek magukra vonatkoztatva használnak. A korábbiakkal ellentétben napjainkban már nem a betelepültek származási helyére utal.

7 A szerb népesség száma Pest megyében 1980-ban 995 fő, 1990-ben 832 fő, 2001-ben 884 fő, 2011-ben 1376 fő. Bajovics é.n. [2013].

8 Bajovics é.n. [2013].

8