Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
A hagyományőrzés színterei Tájházak A tájházak a rendszerváltást követően a települési önkormányzatok tulajdonába kerültek. Ott és addig működtek jól, ahol a ház gondnoka/idegenvezetője személyesen kötődött a gyűjteményhez, épülethez, azt magáénak érezve viselte gondját, tartotta karban. Ennek hiányában egy-egy gyűjtemény sorsa kérdésessé vált. Bezárásra került például a pomázi szerbek életmódját bemutató tájház. így egyetlen szerb néprajzi kiállítás sincsen Pest megyében. A szlovák és német nemzetiségek tárgyi kultúráját szintén a tájházak, illetve a falumúzeumok, helytörténeti gyűjtemények, kiállítások őrzik. (Albertirsán, Csömörön, Isaszegen, Nagytarcsán, Püspökhatvanban, Pilisszentkereszten szlovák; Budaörsön, Dunabogdányban, Ikladon, Kismaroson, Solymáron, Törökbálinton, Zsámbékon német gyűjtemény található.) Az 1990- es évektől - általában - civil szervezetek kezdeményezésére több német tájház (kiállítás) nyitotta meg kapuit és nyílik napjainkig: Pilisvörösvár (1993), Ceglédbercel (1996), Pilisszentiván (1996), Piliscsaba, Budakeszi (2000), Budakalász (2004), Pilisborosjenő (2006), Dunaharaszti (2007), Vecsés (2011). Az intézmény fenntartója általában a települési /nemzetiségi önkormányzat, működtetője pedig egy-egy civil szervezet.44 A kiszemelt épület megtartásában, felújításában, a költségek előteremtésében (saját munka, jótékonysági rendezvények) a közösség hatékony együttműködése tapasztalható. A berendezési tárgyak adományozása és összegyűjtése pedig a helyi identitás erősödését mutatja. Ezek a helyi gyűjtemények gyakran kapnak Németországból anyagi támogatást, és mind gyakrabban kerülnek haza tárgyak, képek és dokumentumok, akár kiállításnyi mennyiségben is (Törökbálint). A tájház az egyesületi élet, a közösségi rendezvények helyszínéül is szolgál, így megoldott az épület folyamatos karbantartása. A tájház portájának egykori gazdasági épületeiben (szín, istálló), vagy azok helyén fedett, olykor színpados, sütésre, főzésre alkalmas közösségi tereket alakítottak ki (Pilisborosjenő, Pilisszentiván, Vecsés), ahol kézműves foglalkozások, gyerektáborok is tarthatóak. A tájház nemcsak nemzetiségi események (traccsparti, könyvbemutató, fényképnézegető, kiállítás, sváb beszélgetés), hanem a település minden lakosát váró „hagyományos" közösségi, szokásokat felelevenítő rendezvények (hagyományos disznóvágás, májusfaállítás, lakodalom), ezáltal a hagyomány-átadás helyszíne is. (56-57. kép) Olykor ezt a szerepet a nemzetiségi egyesület székháza (a szlovák ház, a sváb ház) tölti be. A múzeumok, tájházak nagy része tagja a német és szlovák tájházak országos hálózatának. Országos és régiós találkozóik révén köztük szorosabb együttműködés, közös rendezvények, vándorkiállítások valósulnak meg. Ötleteket, a működéssel kapcsolatos megoldásokat kapnak egymástól. Sváb népviselet KjáíRtás a piÜsszentiváni tájházban (Szabadság út 88.) Megnyitó: 2011. szeptember 23. (péntek) 17.30 óra Nyitva: szombat - vasárnap 10-18 óra, hétfő - hfdcí 15-18 óra Német Nemzetiségi Önkormányzat (Pilisszentiván 56. Meghívó a sváb viselet-kiállításra a pilisszentiváni tájházba, 2011 44 Ilyen aktivitás csak a németek körében tapasztalható, más nemzetiségek esetében nem. Ennek ösztönzője lehet egyrészt a németországiakkal való intenzívebb kapcsolattartás, másrészt az a tény, hogy sok településnek van a kitelepítettek anyagából múzeuma vagy kiállítása Németországban. 41 57. Sváb viseletben a pilisszentiváni tájháznál, 2011
