Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
III. Szokások tegnap és ma
Kápolnák Budakalászon, Solymáron, illetve Vecsésen mind a négy stációkápolna falazott volt, másutt az épített és lombkápolna együtt, vagy a szabadtéri oltár volt a jellemző. (30. kép) Jellegzetesnek számított a lombkápolnák helyi formája és díszítménye (német szöveg, kereszt-, szív-, harang-alakú virágfüzér, szentképek). Az oltárokat, köré a lombkápolnát évtizedekig ugyanazok a családok készítették, esetenként készítik még ma is. Tőlük sok helyütt a feladatot átveszik kisebb közösségek, vallási csoportok. Szétszedhető, praktikus sátorvázak biztosítják az állandó formát, a gyors munkát. Nagy gondot fordítanak az egyes oltárok, lombsátrak esztétikumára, azok megjelenése a legtöbb esetben évről évre azonos (például Szűz Mária szobrát sugár alakban övező kardvirágok; virágból kirakott a és £2 jelek). Az oltár berendezéséhez legtöbben a régi, öröklött tárgyakat használják. A díszítmények 30. Az első stációkápolna, előtte virágszőnyeggel Pilisvörösváron, 2004 jellege sem sokat változik, a kertben nevelt, vagy megvásárolható virágok lehetővé teszik az állandó forma- és színhasználatot. Az űrnaphoz virággal történő hozzájárulás egyre gyakrabban pénzbeli adomány formáját ölti. Az úrnap rendjének változása jól példázza a rendszerváltás után kibontakozó, az etnikai és vallási identitás vállalására irányuló folyamatokat. Ennek jellegzetes példája Piliscsaba, ahol a régi családok helyett az úrnapi sátrakat napjainkban a szlovák, a felvidéki magyar, az ifjúsági kör, és a rendszerváltás óta a német közösség tagjai állítják a templom körül. Köszönik Az Oltáriszentséggel megáldott virág ma is egyike a legtiszteltebb szentelményeknek. Német szokás volt, hogy minden család kis koszorúkat kötött kerti és mezei virágból, a gazdasági épületekre pedig varjúhájból. A több száz koszorút a kápolnák falára akasztották. A ma élők szerint Solymáron és a többi Buda környéki településen legtöbbször a varjúhájfélékhez (crassulaecea) tartozó sárga virágú növényből készítették 24
