Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
II. Nemzetiségi hagyományok. A viselet
lány-ünneplője egy régi fotó alapján megvarratott pamut ruha, melles köténnyel. A gyerekek belenőnek egyik csoportból a másikba. Ezáltal nemcsak a falusiak, a tősgyökeres solymáriak, hanem a beköltözöttek is kötődhetnek a falu hagyományaihoz. A felvett viseletét magukénak érezhetik, az több mint egy „szereplő ruha": hordozza a lokális összetartozás többletét. (12. kép) A viseletek felújítása Sváb viselet Azokban a nemzetiségi közösségekben, ahol a korábbi etnikai viselet már megszűnt, napjainkban újra jelentkezik az igény annak felújítására, rekonstrukciójára. Az ilyen jellegű szándék a német nemzetiség körében a legerősebb. A cél általában az, hogy a hagyományőrző együttesek, előadások szereplőit minél hitelesebb viseletbe öltöztessék. Ugyanakkor a másik törekvés, amit a solymári példa nyomán egy-egy önkormányzat mostanában kezdeményez, hogy a népviselet legyen az „ünnepi öltözet", amely reprezentálja a település (német) nemzetiségi voltát (Pilisszentiván, Pilisvörösvár). A rendezvényeken az önkormányzatok, egyesületek női vezetői általában már eredeti és/vagy varratott darabokból álló viseletben jelennek meg. Ahol még van eredeti ruha, ott annak alapján tudnak ünnepi öltözetet varratni, gyakran annak „hordható" változatát, könnyebb anyagból, kevés alsóruhával. A növekvő érdeklődés nyomán régi szabásminták is kerülnek elő. A rekonstrukciók másodlagos forrásai ugyanakkor a ránkmaradt fényképek. Az 1985-ben megrendezett zsámbéki lakodalom szereplői közül többen Németországból jöttek haza, magukkal hozva régi ruháikat. Az itt készült fényképek tanúskodnak az itteni svábok színhasználatáról. A haza látogatók a rendszerváltás után falujuk egykori viseletében vettek részt az ünnepségeken. (13. kép) Ahogyan említettük, a tánccsoportok a ruháikra egyre nagyobb figyelmet fordítanak, illetve egy-egy nemzetiségi iskola ünneplőjévé, „egyenruhájává" a sváb ruha vált. A táncosok nem a blúzos, hanem a pruszlikos öltözetben, mosható, könnyű anyagú szoknyában táncolnak, a hagyományos viselési alkalom szerint. Zsámbékon azonban a lányok mirtuszkoszorús, nagyünnepi templomi öltözete az együttes ruhája (zsámbéki lakodalmas, farsangtemetés, harmatszedés). Az egyházi ünnepek közül elsősorban az úrnapi körmenet vált újra a közösség egyfajta reprezentációjának színterévé, ahol a különböző csoportok, egyesületek egyenruhájukban, és a hagyományőrző csoportok tagjai is a viseletűkben jelennek meg. E jeles ünnep kapcsán néhány faluban megvalósult a márialányok17 ruhájának rekonstrukciója (Budaörs, Solymár). 17 A márialányok a római katolikus Mária Kongregáció tagjai voltak. Elsődleges feladatuknak számított a körmeneteken Szűz Mária szobrát vinni, megjelenésükkel az ünnep fényét emelni. Ruhájuk a helyi népviselet tiszta fehér változata volt, nyakukban kék szalagon Mária-érmet hordtak. 15 13. Lányok eredeti ruhákban a zsámbéki lakodalom újrajátszásán, 2011
