Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)
reformokat túlélve egészen a 60-70-es évekig tartották magukat. A művésztársadalom Magyarországon is lassan reagált a változásokra. A kis létszámú radikálisnak tekinthető művészcsopotokban csak elvétve találunk nőket. Még Lesznai Anna is csak a nők számára elfogadott alkalmazott művészet területén, hímzéseivel arathatott sikert a Nyolcak kiállításain. Ugyanakkor Orbán Dezső monumentális aktjának is ő volt a modellje, ahol az ábrázolás minden formabontása ellenére ahhoz a korábbi elképzeléshez kötődik, amely a férfiasságot és a kreativitást összekapcsoLta, mégpedig oly módon, hogy a megfestett modell mint szexuális tárgy manifesztálódik.10 A harmincas években még a Gresham-kör is az egyetlen Ferenczy Noémit „tűzte kalapjára”, akit részint szintén egy nőiesnek tartott művészeti technika, a gobelin miatt fogadtak be, másrészt nyilván a családi háttere is segítette az érvényesülésben. Jól példázza a nőkről alkotott előítéleteket a következő eset is: Fruchter Lajos műgyűjtő, amikor Ámos Imréhez ment képeket válogatni, és Ámos elővette felesége dolgait is, eleve félt attól, hogy „egészen közepes tehetséget,vagy egészen gyönge dilettánst ismer meg” Anna Margitban. (Szerencsére meggyőzték az ellenkezőjéről a látott képek.)11 Derkovits Gyula pedig karikatúraszerű rajzot készített éppen a vászon előtt álló festőnőről, felidézve azt a több évszázados hagyományt, amely a nőművészeken ironizált, és amatőröknek tartotta őket.12 A fentiekből következik, hogy a női művészek érvényesülése az alapvetően férfiközpontú modernista kánonon belül leginkább úgy volt lehetséges minden paradoxon ellenére, ha személyes kapcsolatokkal (férj, szerető) szereztek jogosultságot. A helyzet azonban így sem volt egyszerű. A tanulmányban elemzett öt alkotó közül Modok Mária pályája lóg ki a sorból stilárisan. Ennek egyik nyilvánvaló oka a korkülönbségből adódik, másrészről abból a törésből, ami Modok pályájában következett be, miután férjhez ment Czóbel Bélához. Czóbel „franciás” stílusának hatása alá került, néhány évre elvesztette saját arcát. Míg Czóbel a húszas évektől lényegében haláláig megtalált stíLusát variálta, addig Modok pályája, akár a többi női alkotóé, több korszakra osztható. A hatvanas-hetvenes években festett absztraháló műveit, melyekben eltávolodott Czóbel stílusától, leginkább titokban, a nagy mester árnyékában készítette. Visszaemlékezések megerősítik, hogy míg Czóbel képei látható helyen voltak a lakásban, addig Modok műveit a kis szobában az ágy alól lehetett kérésre előhúzni: „Vasárnaponként volt Czóbeléknél vendégfogadás, akkor DERKOVITS GYULA A festőnö (Zseni), 1931 10 Orbán Dezső: Nagy akt. 1911 k. Magántulajdon. Nem véletlenül okozott nagy felháborodást a kép Lesznai családjában. 11 Ámos Imre. Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. (Közreadja Egri Mária), Múlt és Jövő, Budapest, 2003, 8. 12 Derkovits Gyula: A festőnő (Zseni). Tusrajz, MNG Grafikai Osztály, Ltsz.: 4986-1954. Öt szentendrei nőművész 13