Kopin Katalin (szerk.): Test objektív. A test reprezentációja a kortárs művészetben - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 5. (Szentendre, 2013)
Vincze Ottó Szoknya című installációja a kiállítás indító és programadó műve. A tárlat a testábrázolás kortárs reflexióinak lehetőségeit, korlátáit feszegeti, és egyben objektív szemléletű kritikáját nyújtja. Vincze 1998-as műve három testsémát tár elénk, melyek az 50-es évek nagyipari konfekciógyártását szolgáló szabászati mintakönyvek alapján készültek. Az ónhuzalból kalapált, felnagyított testkontúrok egy létező, korszakonként változó testmintaképre mutatnak rá. Szűk határok közé szorított koordinátarendszerre, amelybe mindenkinek kötelező érvénnyel bele kell illeszkednie. A társadalom által előírt kánon változásaira reflektál Szezonális Vénusz című installációja is, ahol egy zömök, testes, a mai szépségideáltól merőben eltérő nőalak látható, egyfajta figyelemfelhívó testobjektumként, torz tükröt tartva elénk. Az individualitásuktól megfosztott, fej nélküli, mellkastól lefelé megjelenített bábualakok a kényszerítő társadalmi nyomás eszközeivé válnak Vincze Ottó kilencvenes évekbeli munkáiban. A Szoknya három nőalakja előtt derékmagasságban húzódó redőzött, testszínű drapéria látszólag megoldást kínál a testideálon kívül eső alakok elleplezésére, hisz végeredményben arra hívja fel figyelmünket, hogy aki nem tartozik a testkánon főáramához, annak nem illik mutatkoznia, tehát testét elrejtve kell korrigálnia a valóságot. A személytelen, önazonosság nélküli, elidegenedett testkép érzetét erősíti az installáció anyaghasználata is, az ipari segédanyagként alkalmazott ónhuzal, mely a faltól kissé elemelve, finom, törékeny árnyékot vet. A sérülékeny testképre, a valós és az érzékelt testtudat között húzódó szakadékra is utal ez a megkettőzött kontúrvonal. з 33 18 inczeotto.com
