Kopin Katalin (szerk.): Test objektív. A test reprezentációja a kortárs művészetben - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 5. (Szentendre, 2013)

—

Az 1960-as, 1970-es évekre tehető a testképet újraértelmező szemléletváltás kezdete a művészetben, a korábbi idealizáló-esztétizáló ábrázolást felváltja a test eszközként való használata. Az emberi test az alkotás szubjektumává és egyúttal objektumává válik, s ezzel párhuzamosan a reprezentációs sémák is tágabb kontextusba kerülnek. Megjelenik az analitikus, kritikai szemlélet, a korábban elfogadott normák átstrukturálása, kitágítása lesz jellemző.

E folyamat máig sem zárult le, a testtudat, az énkép témaköre továbbra is a művészet fontos ihletője, inspirációs forrása.

Napjainkban a kortárs művészet jellemző tendenciája a test kívülről láttatása, objektív szemlélete, elidegenedett voltának hangsúlyozása, a kíméletlen valóság ábrázolása. A médiaipar ezzel az alkotói felfogással szemben árucikként kezeli a testet, és tökéletességét, idealizált képét helyezi előtérbe, kizárólag a külsőségekre koncentrálva. A kiállításon bemutatott művek a társtalan, elmagányosodott embert a maga leplezetlen gyengeségeivel, hibáival, lelki defektusaival, testi deformitásaival örökítik meg. A klasszikus művészeti hagyományokkal ellentétben az esendő test kerül előtérbe, legyen bár lecsupaszított vagy ruhába burkolt, magányos vagy társas magányban vegetáló. Közel áll e művekhez a dokumentarista attitűd, ám többet nyújtanak a „szociofotó és szociofestmény” szűk kategóriáinál, lelki-testi korrajzot vetítenek elénk. A felkért művészek érzékenyen reflektálnak a test életkori változásaira is, a fiatalság és a szépségkultusz idealizált testképével szemben, amely száműzte az öregedő, hanyatló testek látványát vizuális kultúránkból.

A kiállítás bepillantást nyújt a kortárs művészet objektív, merész, kendőzetlen testszemléletébe, a fotó, a festészet, a videó és az installáció szekció alkotói különböző eszközökkel és eltérő aspektusokból reflektálnak a témára.

14