Marghescu Mária - Herpai András: Művészet és tér. Miró, Chillida, Tápies, Uecker és kortársaik grafikái. MűvészetMalom, 2013. júnus 8 - szeptember 1. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 4. (Szentendre, 2013)
Herpai András: Térszemléletek
TÉRSZEMLÉLETEK Az embert már az ősidők óta foglalkoztatta az ember térhez való viszonya, amelyre a tudomány, a művészet és a vallás koronként más és más definíciót talált, más irányokból próbálta meg tisztázni. Erre a kérdésfelvetésre találhatunk példákat az ókorban, az Evangéliumokban, a szív szútra soraiban is. A politikai-, gazdasági-, társadalmi-, tudományos élet forradalmi változásai gyökeresen megváltoztatták az ember szemléletét a térről. A statikus és homogén egyértelmű térszemléletet felváltja egy több rétegként értelmezhető, változó heterogén térszemlélet. Ez az új helyzet, szemlélet olvasható Heidegger: Művészet és tér című írásában is. Ingeborg Wiegand asszony jelen katalógusban olvasható tanulmányában hűen interpretálja a filozófus nézeteit a kor térszemléletéről, ezért itt most csak a térszemléletben bekövetkezett változásra térünk ki. Kant még egyértelmű fogalomnak tekintette a teret, amely egyfajta alapigazságként létezett az ember számára.4 Ezáltal sem deduktív, sem induktív megközelítése nem volt lehetséges, inkább egyfajta viszonyítási origót jelentett.5 Ezzel szemben a tér fogalma a vizsgált korszakban heterogénebbé válik, helytől-, időtől-, kultúrától függ, így elveszti alapvető statikus jellegét. Emellett Heidegger alapvetően különbséget tesz a tudomány „objektív” tere és a művészet tere között. Ez a viszonyrendszer szerinte olyan problematikus, hogy nemcsak az erről szóló megállapítások, hanem már a kérdésfelvetés is problematikus a szemlélő számára. Heidegger mégis megpróbál valamiféle választ találni a problémára. Észreveszi, hogy a tér alapvető kölcsönhatásba kerül a tárggyal, a kettő egymásra reflektál.6 így az üresség ebben az értelmezésben: „éppen a hely sajátosságával testvériesül és ezért nem hiány, hanem valami, amit létrehoztak.”7 Ezt a gondolatmenetet követi Eduardo Chillida is, aki a szobrot a tér egyik funkciójának tekinti.8 A tér számára nem csak körülöleli a formát (a szobrot) nem csak meghatározza a helyzetét, hanem a formában lévő, formák által keltett térről is beszél, amely „a víziónak nyit teret”, és amely mozgásba hozza az anyagot, rendezi ritmusait. Ez a fajta spirituális tartalom az anyag és a tér kapcsolatában a keleti kultúrával való hasonlóságot mutat. Ebben az időszakban a térszemlélet változása a mindennapi életben is érezhetővé válik. A technikai fejlődés a világ zsugorodása a távoli kultúrákat, tájakat kézzelfogható közelségbe hozza. Egyre többen és egyre nagyobb távolságra jutnak el. 4 Szabó Zsigmond: A tér és a művészet. Világosság 2005/2-3.137-142. 1. 5 i.m 137.1. 6 „Művészet és tér egymásba játszását ügy kellene elgondolni, mint a hely és táj tapasztalataiból adódót.” Heidegger: i.m.: 177.1. 7 i.m. 179.1. 8 Chillida, Eduardo. Kiállítási katalógus. Kestner Geschellshaft, Hannover. 10. April- 24. Mai 1981. 13.1. Fordította: Palkovits Tibor 26
