Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
a lírai posztimpresszionizmustól kezdve a szigorú konstruktív hangvételen át a lírai szürrealizmusig, az álom és a realitás birodalmát egybe mosó művészekig ugyancsak széles a skála. Sokszor ellentétesek ezek az irányok, gyakran nem is értik meg egymást képviselőik. Mégis végső fokon együvé tartoznak, összeköti őket az a közös élmény, amely Szentendréből, a történelmi múlt sokrétegűségének e csodás ötvözetéből fakad."231 A katalógus címlapján Barcsay Jenő Női fej című képe, belső reprodukcióként Miháltz, Ilosvai Varga, Modok, Remsey, Bánovszky, Gráber, Szamosi Soós egy-egy alkotása szerepelt. Nem véletlenül, hiszen közülük többen meglett korú, jubiláló művészek: Szamosi Soós nyolcvanadik, Gráber, Bánovszky és Ilosvai Varga hetvenedik, Barcsay és Onódi hatvanötödik születésnapját ünnepelte ebben az évben. Kiállítók még a fentieken kívül: Arató, Balogh, Beck, Czóbel, Deim, Döbröczöni, Fónyi, Gallasz, Gálffy, Göllner, Hegyi, Kántor, Kmetty, Korniss, Kósza Sípos, Kues, Pirk, Szánthó, Szántó, Szösz, Szuly. Összesen harminc művész. Perneczky Géza Magyar Nemzetben megjelenő elemző írása egyben a kiállítás belső struktúrájáról is képet ad: „A múzeumban rendezett kiállítás törzsanyagát a művésztelep lakói nyújtják, ők a biztos alap, a mag, a város köré csoportosuló képzőművészek számára. Göllner Miklós, Kántor Andor, Miháltz Pál, Onódi Béla és Remsey Iván képei közös nyelvet beszélnek; a tájfestés konstruktivista stílusát folytatják, szilárd szerkezetű és posztimpresszionista színek sárgás-vöröses tónusaival átitatott festészetet."232 Ezután bekezdésenként külön hangsúlyt kap Kmetty, Barcsay - bár ő csak egyetlen, kis méretű, mégis monumentalitást sugárzó, emblematikus fej-kompozíciójával szerepelt, aztán Czóbel, Korniss és Szántó Piroska, Fónyi, majd a fiatalok közül Deim és Kósza-Sípos. Érdekes, hogy a katalógusban nem szereplő Korniss-tanítvány, Tóth Endre is kiállított, valamint hogy Perneczky Balogh Lászlót azok közt említi, „akik Fónyi szintéziséhez hasonló utat járnak."233 Az 1966-os esztendő közös bemutatkozását, a IX. szentendrei Kulturális Napok keretében megrendezett Szentendrei festőművészek nyári tárlatát Dr. Mezősi Károly, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója a következő szavakkal nyitotta meg, hogy „[fjeltétlenül helytálló volt a Ferenczy Károly Múzeumban eddig rendezett kiállításokkal kapcsolatban az az észrevétel és bejelentett igény, hogy a jelenleg rendelkezésre álló három kiállítási helyiségben és egy folyosón nem lehet a szentendrei festészetet a maga jelentőségében feltáró, reprezentáló kiállításban bemutatni." Beszédében hangsúlyozta, hogy az akkor kezdődő III. ötéves terv múzeumi fejlesztési programjának célja, hogy „a felépítendő új szárnyban elsősorban a szentendrei festészet állandó kiállítása kerüljön bemutatásra."234 Az időközben a Művészet folyóirat hasábjain lezajlott a szentendrei művészet fogalmának mibenlétét tisztázni óhajtó polémia után a tizenöt éves fennállását ünneplő múzeum és a szentendrei művészek számára is egyértelmű eredményként volt elkönyvelhető a valóban ígéretes jövőt felvázoló megnyitóbeszéd. A kiállítás mellett megjelent a hagyományos formátumú katalógus, majd valamivel később Perneczky Géza az adott év tárlatát méltató cikke. A katalógus név nélkül közölt, történelmi távlatok íve mentén megrajzolt bevezetője és a cikk egyaránt bizakodva utalt a korszerűsítési tervekre. A katalógusban szereplő huszonhét kiállító között új nevek is feltűnnek, így például Bálint Endre két olyan friss munkájával szerepelt, mint a szürrealisztikus hangvételű Mágikus éj Szentendrén (1966)235 és a Szentendrei temetőből című alkotások. Itt van Sebestyén Ferenc és Tóth Endre, de az előző évhez képest nincs jelen Gallasz Magda, Hegyi György, Remsey Iván, Szösz Jenő, Kucs Béla és Szamosi Soós Vilmos. Címlapon Miháltz Szentendrei házak, belső reprodukcióként Göllner, Gálffy, Beck, Fónyi, Szántó egy-egy munkája mellett Deim ma már a múzeum gyűjteményéhez tartozó Polc című alkotása szerepelt.236 A hagyományos szentendrei tárlat művészettörténeti értékelésében valódi elmozdulást csak a következő, 1967-es esztendő jelentett. A kényszerűségből a Szentendrei Városi Tanács dísztermében megrendezett 231 Szentendrei festőművészek őszi tárlata, Ferenczy Károly Múzeum. Kát. bev. Németh L. Szentendre, 1965. 232 Perneczky Géza: Szentendrei őszi tárlat, in: Magyar Nemzet, 1965. október 2. 233 Perneczky G.: Szentendrei őszi, i.m. (232. jegyzet). 234 Dr. Mezősi Károly, a Pest Megyei Múzeumok igazgatójának megnyitó beszéde a szentendrei festőművészek nyári tárlata alkalmával. Elhangzott 1966. július 31-én. Beszédében még egy Pest megyei állandó képzőművészeti kiállítás megvalósításának tervét is említette, ahol „természetesen [...] jelentőségének, súlyának megfelelően kapnak majd helyet a szentendrei művészek alkotásai is." SZFM, Képzőművészeti Adattár, K67.671.1./35. 235 Kát. sz. 36. 236 Deim Pál: Polc, 1966 (frl., o., 106 x 170 cm, J.j.l. fentről lefelé elford. Deim P, SZFM Ltsz. 99.6). 58
