Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)
„Ez a hegyektől körülölelt hely, Szentendre a Duna partján fekszik - valamennyi ház sárga, a sárga igen gazdag skálája (krómsárga, okkerek és narancssárga), melynek láttán V. Goghot elfogná a reszketés, mivel a sárga szín állt legközelebb a szívéhez."147 Verb a Andrea CSOPORTKÉP SZENTENDRÉVEL Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében, 1945-1972148 Ha a szentendrei művészetről beszélünk, kiindulópontunk nem lehet más, mint annak az egyszerű ténynek elismerése, hogy a szentendrei festészet fogalmának tisztázására tett kísérlet, a számos művészt és művészettörténészt hozzászólásra késztető, hosszú éveken át zajló vita mind a mai napig nem jutott igazán nyugvópontjára. A fogalom történeti szempontból való jobb megértéséhez új támpontokat adhat, ha a műveken túl megpróbáljuk a magyar művészeti élet és kultúrpolitika tágabb összefüggésrendszerébe helyezve értelmezni az egykori dokumentumokat is. Vizsgálódásunk tárgya lehet e tekintetben a korabeli levelezésektől, visszaemlékezésektől kezdve az interjúkon át a szentendrei művészet bemutatását célzó csoportos kiállítások különböző koncepciókat sejtető, sokszor egymásnak ellentmondó rendezőelve éppúgy, mint a tárlatokat kísérő, időnként hasonlóképpen illogikus elvárásokat közvetítő kritika. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mindennek a hátterében az ötvenes évektől megindult a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum gyűjteményezése is, amelynek karaktere szintén tovább árnyalja a kialakuló összképet. A szentendrei művészet szempontjából eleddig legkevésbé feltárt, látszólag csendesebb két évtized, a Szentendrei Művésztelep első, 1951-es, Ferenczy Károly Múzeumbeli bemutatkozásától a Régi Művésztelep 1969-ben történő lebontásáig, illetve annak újjáépítéséig (1972) valójában különös, ellentmondásokkal teli időszakot ölel fel. A Szentendrei Festők Társaságának megszűnése után (1951) a teleptagság egyszerre nyújtott a telep első generációjához tartozó, háború előtt már beérkezett, a pályájuk delelőjére érő, valamint a háború után a Képzőművészeti Főiskola és középiskola tanári karába meghívott nemzedék számára alkotói menedéket és a művészi közösségvállalás lehetőségét még akkor is, ha ennek körvonalazatlansága később számos félreértést, olykor heves vitákat szült. Ez az alkotói szempontból és lassan a korabeli kritikában, majd a művészettörténet-írásban is megfogalmazódó kérdésekkel terhes időszak egyszerre hordozta magában az elszigetelődés veszélyét, és az együttes útkeresésben, az egymásrautaltságban megszülető, később nosztalgikus felhangoktól sem mentes, ún. szentendreiséget képviselő közösségtudatot. Visszatekintve úgy tűnik, hogy az itt dolgozó művészkolónia számára ez a később soha vissza nem térő hőskorszakként emlegetett, bő két évtized olyan szellemi műhelymunkára, együttgondolkodásra adott le147 Részlet az 1947 áprilisa és szeptembere között négy hónapot Magyarországon töltő Corneille-nek (Liége, 1922. júl. 4. - Auverssur-Oise, 2010. szept. 5.), a későbbi COBRA festőcsoport tagjának Szentendrén 1947. június 13-án kelt leveléből. Küssel, Claudia: Corneille. A magyar kaland, 1947. (Galerie Elisabeth den Bieman de Haas, Amsterdam, 2002.) Budapest, 2003, 71. 148 Jelen tanulmány a 2003-ban azonos címen publikált tanulmány javított, átdolgozott változata. Az átdolgozásra egyrészt a Schleininger Tamás helytörténész levéltári kutatómunkájának köszönhetően előkerült Szentendrei Festők Társaságának jegyzőkönyveit és egyéb iratait tartalmazó dokumentumkötet, másrészt a Tóth Antal szerkesztésében megjelenő, a Szentendrei Régi Művésztelepet bemutató tanulmánykötet forrásértékű adatainak figyelembe vételével került sor. Bodonyi E. - Tóth A., szerk.: A Szentendrei Művésztelep, i.m. (140. jegyzet); Tóth Antal, szerk.: A Szentendrei Régi Művésztelep. Budapest, 2007. 45
