Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz, 1935-1949. (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

Fónyi és Kmetty a Képzőművészeti Főiskola tanárai lettek. Schubert az Iparművészeti Iskola átszervezésében játszott fontos szerepet, ugyanakkor ő az, aki Kállai Ernőt, valamint az egy éve ott tanító Kornisst 1948-ban elbocsátotta. A kapcsolatoknak köszönhetően a Képzőművészeti Főiskola 1946-tól nyári tanfolyamokat tartott a művésztelepen.143 Az 1948-as évfolyam hallgatói közül Hegyi György, Jánossy Ferenc, Bíró Iván, Auguszt Józsa, Séd Miklós, Nuridsány Zoltán és Stark Anna szerepeltek - némelyikük többször is - az Európai Iskola fiataljainak kiállításán.1441948-ra úgy tűnt, hogy a Szentendrei Festők Társasága méltó helyet vívott ki magának a művészeti közéleten belül.

A nagy szervezeti mozgásokat azonban ezekben az években sem tematikai, sem formai szempontból nem kísérte jelentős szemléleti áttörés, alapvető megújulás. Egy-két kivételtől eltekintve, a társaság megállapodott, középkorú és idősebb mesterei, akik a század első felének modern törekvéseihez tartoztak, ebben a korszakban már korábban - még a háború előtt - a maguk által kitaposott úton jártak. A képek többsége csendélet, város- vagy tájkép, melyet posztimpresszionista, expresszív felfogással vetítettek a vászonra. Munkáikban néhol megfigyelhető egy-egy összecsendülés, mint Kántor, Kmetty és Deli tájképein a közelről ábrázolt fatörzsek, melyek súlyos ritmusokat ütnek ki a felületen. A fiatalabbak közül Schubert és Bán egy igencsak félreértelmezett pártfegyelem eredményeként adták fel belső útjukat. Barcsay már említett nonfiguratív képei mellett hatalmas asszonyalakjainak formái soha nem látott erővel feszítik szét a rájuk kényszerített, kristályosodó szerkezet, és az e motívumokra épülő képen a művész hallatlan önfegyelemmel figyelt az arányos ritmusokra. Az intimebb terek, a városképi részletek transzformációi csak később emelkedtek nagyobb jelentőségre művészetében. A háború tragikus élményének képi megjelenítésével az Európai Iskola tagjai próbálkoztak. Míg Bálint Endre figurái közvetlenebbül szólnak a konkrét szenvedésekről, addig Anna Margit brutálisan leegyszerűsített, bamba bábuportréi az elembertelenedésről vallanak, és Szántó Piroska antropomorf kukoricásai a rettegésről susognak. Korniss Dezső 1948-ban Tücsöklakodalom című nagyszabású szürreális látomásában adott számot háborús tapasztalatairól: a világoskék és világosszürke háttér előtt a gépemberek és bogárgépecskék disszonáns színekbe öltözve, egy barbár zene staccato ritmusára, sántán ropják önfeledt táncukat.145 A háború után a szabadságban való reménykedés pillanatai rövidre szabattak. Korniss 1948-as Küzdés című emblematikus képén146 a sikító sárga háttér előtt felmagasodó, századokat megért toronyóra-ember távolságtartó bölcsességgel szemléli az egymást marcangoló fekete madarak semmi perc alatt ellobbanó, kétségbeesett küzdelmét.

143 A korszakot bő tényanyagra támaszkodva elemzi Tóth Antal tanulmánya Szentendrei művészet 1945 után címmel, in: Lóska Lajos, szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből. Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990,11-17.

144 György P. - Pataki G.: Az Európai Iskola, i.m. (127. jegyzet), 152,154.

145 Hegyi L.: Korniss, i.m. (90. jegyzet), 77. A kép: Kát. sz. 118.

146 Kát. sz. 119.

40