Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz, 1935-1949. (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

szetkritikusként és teoretikusként jelentkező Lehel Ferenc, Csontváry Koszta Tivadar első monográfusa szintén több nyarat töltött a városban. Az ő hívására érkezett majd 1936-ban, először csak rövid időre Czóbel Béla.83 Vajda Lajos is kapcsolatba került Lehellel,84 munkáját is olvasta csakúgy, mint Ámos Imre, aki kihangsúlyozta, hogy a feledés homályából emelte ki Csontváryt és Gulácsyt, mint „két nagyszerű víziós magyar művészt."85

Egyre többen választották nyári munkálkodásuk színhelyeként is a Duna-parti várost. Köztük Miháltz Pál még az évtized elején festett itt néhány képet, de a kubizmustól befolyásolt műveket festő Szuly Angéla és az akkoriban utópikus, álomszerű képeket alkotó Bolmányi Ferenc szintén többször megfordult Szentendrén. Bene Géza is ki-kilátogatott a városba a harmincas évek második felében. Tájakat ábrázoló grafikái Barcsay Jenő korábbi munkáira visszhangoztak, és hasonló tematikájú akvarelljein az erősen absztrahált természeti motívumok egy imaginárius erő expresszív megnyilvánulásai. Talán az ő művészetének az alakulása az egyik bizonyítéka annak, hogy a Szentendrén is jelentkező művészeti problémák messze meghaladták a lokális kereteket.86

Kmetty János már kialakult szemlélettel rendelkező művész volt, amikor rendszeres, hosszabb nagybányai tartózkodás után 1932-től kezdődően itt töltötte a nyarakat. Széleskörű, személyes kapcsolódásaival átkötő szerepet játszhatott a korabeli csoportosulások között. A tízes évek második felében a Ma című folyóirat köréhez tartozva Kassák Lajossal alapozta meg jó viszonyát, mindeközben az Iványi Grünwald vezette kecskeméti művésztelep rendszeres látogatója volt. A Szentendrét ebben az időben szintén többször felkereső Perlrott Csaba Vilmossal és feleségével, Gráber Margittal szövődő barátsága még a kecskeméti időszakban fogant csakúgy, mint a várost 1931-től látogató Diener Dénes Rudolffal való kapcsolata is. 1924- ben a modern magyar művészeti törekvéseket összefogó KUT-nak (Képzőművészek Új Társaságának) az egyik alapító tagja volt. A harmincas években éppúgy megfordult a Gresham társaság kávéházi asztalánál,87 mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának összejövetelein.88 Kubista korszakából eredő, szigorúan konzekvens látásmódja a harmincas évek közepén, éppen szentendrei időszakában vált oldottabbá, expresszívebbé, megőrizve a szerkezet és tömegek belső dinamikáját. Hasonló elképzelések vezették, mint Barcsayt, de míg Barcsay a motívumokkal megküzdve jutott el a képi rendig, Kmetty a képi rend ideájához rendezte motívumait. Talán éppen ennek a szilárd belső ideának a következménye az is, hogy minden körülmények között hangsúlyozta a művészet szabadságának jelentőségét. Kmettynek és barátjának, Perlrott Csabának a megjelenésével felerősödött a szentendrei művészetben az a tendencia, amely a látvány képi megformálásakor a kompozicionális elemek mögöttes rendjére helyezi a hangsúlyt Genthon István - korábban már idézett - elképzeléseivel egybehangzóan.

Kmettyhez hasonló változások figyelhetőek meg Ilosvai Varga István művészetében is. 1932-ben Vörös Gézával festett először a városban, majd 1933-ban a művésztelep vendége lett. A művésztársasággal való találkozása és az emberléptékű kisváros gazdag látványa megérlelték benne a szándékot a tartós kötődésre, és 1935-ben le is telepedett. Korai, érzelemmel és indulatokkal teli széles ecsetvonásokkal, vastag festékréteggel felvitt alföldi tájai után a nagybányai periódus kubisztikusabb szerkesztésű, a tömegeket plasztikusan kezelő periódusa - úgy tűnik - epizód volt pályafutásában (Nagybánya, 1931).89 A harmincas évek második felében, Barcsay akkori tágas horizontú tájaival ellentétben, szabálytalan szerkezetű, közelről szemlélt utcaképei, melyeket parázsló színekkel, a képi rend egyensúlyát már-már szétfeszítő, megint indulatos, expresszív ecsetkezeléssel ábrázolt, furcsa, kissé szorongató légkört árasztanak.

A harmincas évek közepétől egy olyan fiatalabb generáció jelent meg Szentendrén, akiknek már nem a nagybányai szemlélet volt a kiinduló pontjuk, hanem inkább szocialisztikus eszmék felé orientálódtak, s a modern magyar művészet későbbi fejleményei - különösen Kassák Lajos - és az európai kortárs törekvések jelölték ki a tájékozódásuk alapjait. Ismerték egymást a különféle főiskolákról, néhányan az Új Progresszív Művészek kiállítói, rajziskolákba jártak együtt, és voltak akik a Szocialista Képzőművész Csoport ren83 Kratochwill Mimi: Czóbel Béla. Veszprém, 2001,38.

84 Vajda Lajos levelei feleségéhez, Vajda Júliához, 1936-1941. Szentendre, 1996,42.

85 Amos Imre naplója, in: Ars Hungarica, 1984/1. sz., 122.

86 Szeifert Judit: Az örök kívülálló. Budapest, 2001,24-26.

87 Bernáth A.: A Múzsa udvarában, i.m. (16. jegyzet), 80.

88 Berda E.: A szocialista képzőművészeti csoport, i.m. (15. jegyzet).

89 Kát. sz. 95.

33