Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Bodonyi Emőke: A felfedeztt Duna-parti kisváros. (A hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között)
kiemelkedni az akkori művészeti közélet helyszínei közül, és talán ez hozzájárult ahhoz is, hogy egyre több művész látogatott a művésztelepre és a városba. A tárgyalt időszakot az intézményesülés szempontjából tovább bonthatjuk: 1. ) 1921-1926. Boromisza Tibor első szentendrei tartózkodása és művésztelep-alapítási szándéka. Az ekkor Boromisza meghívására érkező művészek nem alkottak összetartozó csapatot. A városban különböző helyeken laktak és dolgoztak. 2. ) 1926-1929. A művésztelep megalapítása, megszervezése. Ebben a periódusban elsősorban az eseménytörténetre helyezhetjük a hangsúlyt. Érezhető még az alapító tagok összetartása, hisz nyilvánvalóan közös cél, a művésztelep megszervezése ezt megalapozta. Jellemző hivatalos körökben Nagybánya helyettesítésének szándéka. 3. ) 1926-1935. A művésztelepen az egyre nagyobb számban alkotó művészek tevékenységéből fokozatosan színesedő művészet bontakozik ki. Egyre több művész látogat ide, és köztük jó páran ráéreznek a kisváros látványának szerkezetére. Korszakunk legelején Szamosi Soós Vilmos szobrászművészt találjuk itt, aki 1920-ban telepedett le. Tőle függetlenül érkezik 1921-ben az akkor 41 éves Boromisza Tibor. Nagybányát megjárva, és Szentendrét már a tízes évek végi Buda-környéki hegyekbe tett kirándulásai során megismerve, elsőként gondol arra, hogy a városban művésztelepet lehetne létrehozni.23 Boromisza Nagybányán a neósok mozgalmának egyik szervezője volt, és a tízes évek elején kísérletet tett arra, hogy a nagybányai kolóniát megreformálja. Elképzeléseinek hangot is adott, emiatt összeütközésbe került az első generáció tagjaival. A szentendrei művésztelep alapításával kapcsolatos elképzeléseit egy 1925-ben megjelent újságcikkből ismerjük. Itt egy olyan művészkolóniáról beszél, amely a városban különböző helyeken lakó művészekből állna, név szerint: Erdei Viktorból, Kubinyi Bertalanból, Tipary Dezsőből és Sárospataky Bálintból.24 Az említettek valószínűleg nem voltak állandó lakosai Szentendrének, csak kijártak oda dolgozni. A cikkben leírtak szerint Boromisza szabad társulási formaként képzelte el a kolóniát. Ezzel azt az állapotot rögzíti, miszerint nem egy helyen dolgoznak az említett művészek, de valószínűleg utalás arra is, hogy nem pontosan a nagybányai mintára képzeli el a művésztelep jellegét. Az eltérő elképzelés mögött a nagybányai művésztelepen szerzett negatív tapasztalatai rejlenek, ahol például 1912-ben műtermét szögesdróttal választották el a többiekétől. Elaulisch Lenkének igaza van abban, hogy mint ahogyan Nagybányán egyedül maradt a nézeteivel, ugyanígy az elszigetelődés, és nem annyira a családi események okozhatták Szentendréről való 1927-es távozását. Ez kitűnik abból is, hogy amikor a nyolc alapító tag Réti-növendék 1926-ban először dolgozik a művésztelepen, köztük és Boromisza között semmilyen kapcsolatról nem tudunk, holott az alapító tagok szentendrei tartózkodásának és alkotómunkájának elég nagy sajtó visszhangja volt.25 Valószínűleg Boromisza sem kereste velük a kapcsolatot, és az alapító művészek sem említik meg őt. Ennek még talán az is oka lehet, hogy Nagybányán Boromisza és Réti István közötti kapcsolat sem volt felhőtlen. Egy 1926-os újságcikk próbál valamilyen folytonosságot felfedezni Boromisza elképzelése és az 1926-ban valóban megalapított művésztelep között, miszerint végre sikerült megvalósítani azt, amit Boromisza megálmodott.26 Az 1925-ben itt alkotó, Boromisza körül csoportosuló művészek számára Szentendre csak alkalmi tájképi témát jelentett, hiszen nem tudunk arról, hogy a következő évben is itt dolgoztak volna. Erdei Viktor az újságcikkben meg is említi, hogy a következő évi, Nemzeti Szalonbeli gyűjteményes kiállítására itt akar felkészülni.27 Jelenlétük Szentendrén epizódszerű. Ami érdekesebb, és ami összeköti ezt az 1880-1890-ben született generációt, hogy tájékozódásukban elsőbbséget élvezett a nagybányai művészet. Az első látogatók közül Boromiszán kívül Erdei Viktor és Tipary szintén megfordult Nagybányán. Boromiszának itt tartózkodását számos szentendrei témájú festménye és akvarelljei tanúsítják (Szentendrei látkép ásó parasztokkal, 1922).28 1924—1926 között készült vegyes technikájú rajzainak a hátterében a szentendrei Duna túlsó partja a szigettel, előterében a domboldalon dolgozó emberek jelennek meg. 23 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig. Budapest, 1977,13. 24 Lestyán Sándor: Szentendrén alapítottak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők, in: Újság, 1925. szeptember 6. A cikk egyébként említi Egry Józsefet is, de szentendrei tartózkodásáról nem tudunk. 25 Haulish: A szentendrei festészet, i.m. (23. jegyzet) 15. 26 Virágzó művészélet Szentendrén, in: Budapest és Környéke. 1926. szeptember 19. 27 Lestyán: Szentendrén alapítottak, i.m. (24. jegyzet). 28 Kát. sz. 48. 21
