Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)

Képelemzések

PAIZS GOEBEL JENŐ:

Madárdal I Birdsong, 1934

tempera, falemez I tempera, wooden panel, 120 x 100 cm (Kát. sz. 12.)

Az 1930-1934 közötti négy év Paizs Goebel Jenő művészetének legtermékenyebb időszaka. Ekkor születnek meg az életmű emblematikus alkotásai, mint például a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Aranykor vagy az itt látható Madárdal című kompozíciója. Harmónia és elvágyódás, jólét és védtelenség ellentétei alig észrevehetően bújnak meg a kiegyensúlyozott, elegáns vonalvezetésű festményen. A viszszafogottan élénk színek szintén az alkonyati tájrészlet és a középpontban szereplő kecses női alak összhangját fejezik ki. A Szűz Mária tisztaságát jelképező zárt kert (hortus conclusus) középkori képtípusának újszerű alkalmazásában a védettség és a béke állapota nyer szimbolikus formát. A magas kerítés kőoszlopai közé fogott rácsozat finoman ívelő vonalrajza mögött álló, levelet tartó női figura tekintetével mégis kifelé, a messzeségbe néz. A kinti világban csak a nyakukat nyújtogató madárfiókák és az ég felé meredező vékony és csupasz faágak látványa ébreszt alig kifejezhető szorongató érzést. A harmóniát nyújtó kert szépséges világából való elvágyódás belenyugvó lélekállapot, amelyet a kinti világ vitalitása nem érint meg.

28