Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
Képelemzések
BÁNÁTI SVERÁK JÓZSEF (Temesvár, 1897. október 6. - Szentendre, 1951. január 3.) (Neve egyéb változatokban is előfordul: Schverák, Schwerák.) A Képzőművészeti Főiskolán tanult 1917-1918 és 1921-1926 között, Réti István növendékeként, és Glatz Oszkár tanársegédje lett. 1925-1926 folyamán KÉVE ösztöndíjjal a miskolci művésztelepen alkotott, és Münchenben járt tanulmányúton. 1926-tól pedig nyaranként Szentendrén festett táj- és városképeket, majd 1937-ben végleg kiköltözött a városba, ahol haláláig a Szentendrei Gimnázium rajztanáraként dolgozott. 1936-1937 között olasz állami ösztöndíjasként Rómában freskófestészeti stúdiumokat végzett. Nemcsak falképeinek, hanem az ebben az időszakban készült olajképeinek is gyakori jellegzetessége, hogy a plasztikus formaképzésű, reneszánsz kompozíciókat idéző bibliai jelenetek hátterében megjelenik a szentendrei városkép egy-egy tipikus motívuma. A szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplom szentélyébe több falképet készített. Korai plein air képeinek stílusa a negyvenes években visszatért, amikor már visszafogottabb, atmoszférikus hatású tájképeket festett. Önarckép I Self-portrait, 1944 pasztell, kréta, papír I pastel, chalk, paper, 380 X 300 mm (Kat. sz. 23.) BÁNOVSZKY MIKLÓS (Besztercebánya, 1895. január 17. - Budapest, 1995. január 10.) 1913-ban kezdte meg művészeti tanulmányait egy müncheni magániskolában, és ugyanekkor nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, mint középiskolai rajztanárjelölt. Katonai szolgálat miatt azonban csak 1918-ban folytathatta tanulmányait mesterénél, Réti Istvánnál. Még ugyanebben az évben Nagybányára látogatott. A Szentendrei Festők Társaságának fennállása alatt szinte mindvégig, pénztárosként vagy ellenőrként, választott tisztségben dolgozott. 1926-ban az országos egyházművészeti kiállításon azzal a Szent Ferenc képével nyerte el a második díjat, amelyet már a Szentendrei Művésztelepen készített. 1938-ban balatoni ösztöndíjban részesült. 1942-ben kilenc hónapon át katonai szolgálatot teljesített Kijevben. Eleinte nagybányai plein air szellemben tájképeket festett, majd érdeklődése egyre inkább a portréfestészet felé fordult. Több megbízást kapott nemcsak polgári, hanem hivatalos személyek megfestésére is. Az 1930-as évek elején festőtársaihoz hasonlóan, az 6 művészetét is megérintette az olasz orientációjú neoklasszicizmus. Tájképeit és portréit egyaránt a tárgyilagos előadásmód jellemzi. Az utóbbi műfajban eljutott a pszichologizáló mélységű ábrázolásig. A negyvenes évek végétől haláláig ugyanakkor számos zsánerképet, utcarészletet készített. 1988-ban Szentendre Város Díszpolgárává avatták, 1995-ben pedig a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét adományozták neki. 1996-ban jelent meg önéletírása Egy festő naplója címmel. Önarckép I Self-portrait, 1918-1920 olaj, vászon I oil, canvas, 51 x 45 cm (Kát. sz. 24.) 15
