Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
III. terem: A műterem falai közt. Ferenczy Károly és Ferenczy Valér műtermi festményei
III. TEREM ROOM 3 A MŰTEREM FALAI KÖZT Ferenczy Károly és Ferenczy Valér műtermi festményei A nagybányai mesterek eleinte szokatlan látásmódja hamar meghódította a közönséget. Ferenczy 1903-as első gyűjteményes kiállítása hatalmas sikert aratott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1905 végén meghívták a Mintarajziskola festés és alakrajz tanárának. Bár a művésznek 1896-tól szinte megszakítás nélkül volt budapesti műterme, ettől kezdve a korábbiaknál még sokkal több időt tölt a fővárosban, távol a családjától. Ugyanakkor Ferenczy Károly utolsó periódusának növekvő számú műtermi kompozíciójára nem ad kellő magyarázatot, hogy tanári kinevezése miatt egyre több időt kényszerült műteremben dolgozni. Ez elsősorban egy belső fejlődés eredményének köszönhető. A nagybányai tájkompozíciók főszereplője a különböző hangulatokat közvetítő fényhatás volt. Szinte fokozhatatlan tökéletességgel idézte meg a párás árnyékokat vető reggeli napfényt, az éles foltokat kirajzoló, izzó nyári napsütést, vagy a méregzöld lombokon áthatoló sugarak reflexfényeit. Ezen a téren szakmai továbblépés aligha volt elképzelhető. Ezt maga Ferenczy is átérezte, ezért új festői problémák kezdték el foglalkoztatni. A műfaji hangsúlyeltolódásban közrejátszik az európai művészetben nyomon követhető és a magyar művészetben az úgynevezett nagybányai neo-sok által is képviselt új nézet, mely szerint az impresszionizmus mindent felbomlasztó hangulatfestészetét újra a kompozíció stabil rendjének kell felváltania. Bár Ferenczy soha nem vált impresszionistává, mindez őt is festői nyelvezetének átértékelésére sarkallta még akkor is, ha igyekezett távol tartani magát mind intellektuálisan, mind művészetében ezektől az új fejleményektől. Igaz, művészetében nem tapasztalható látványos pálfordulás, mert napfényes tájakat továbbra is festett. Néha azonban nehezen döntött arról, hogy az általa „portyázó piktúrának" nevezett, nem kis nehézségekkel járó szabadtéri alkotást vagy „az atelier-festészethez szükséges modellek felhajkurászását" válassza-e. Az elsősorban műtermi műfajnak számító portréfestészet végigkísérte Ferenczy pályafutását. Saját kedvtelésére és megrendelésre egyaránt festett arcképeket. Legérzékenyebb jellemzéseit közeli ismerőseiről (Andreevits Melanie, 1906 /Kat. sz. 27/), családtagjairól készítette. Megrendelésre készült portréi sokszor nemcsak a modell személyiségéről adnak hírt, hanem a festő róluk alkotott véleményét is tükrözik, ahogyan ezt a Grünwald házaspárról készített képei is bizonyítják. A Grünwaldnéról készült portréján egy reneszánsz képtípust modernizál: a reneszánsz portrék hátterében a messzi tájakra kitekintő nyílást egy kép a képben motívummal helyettesíti (Grünwald Vilmos, 1907 /Kat. sz. 28/; Grünwald Vilmosné, 1907 /Kat. sz. 29/). A portrék mellett az új festői szándékhoz illően a témakör is kibővült: csendéletek, aktok, artisták jelentek meg Ferenczy képein. Az időben egymást követő aktfestményeit és csendéleteit tanulmányozva, kirajzolódik az a szándéka, hogy a szép test, egy finom porcelán tál, vagy a konyhaasztalra hosszan elfektetett, levágott állatok (Nyúl és kakas, 1910 /Kat. sz. 30/) éppen olyan puszta festői motívummá váljanak, mint egy napfény járta, lankás táj. Az impresszionisták új témakörre találtak a tömegszórakoztatást szolgáló cirkusz világában, ahol akkoriban az állatidomárok mellett akrobaták, egyensúlyozó művészek, különböző sportokat űző atléták - közöttük birkózók is - a porondra léptek. Nem véletlen, hogy Ferenczy Károly az elsők egyike a magyar művészek között, aki e különös világ szereplőit képei témájává avatja. Fia leírásából tudjuk, hogy apja a testkultúra kedvelésében megelőzte korát. A test karbantartásának fontossága számára gyakori gyermekkori betegeskedéseiból fakadt. Károly többféle sportágban is jártas volt: vívott, lovagolt, evezett, korcsolyázott, teniszezett, és párizsi tanulmányai idején a bokszolással is megpróbálkozott. Rendszeresen eljárt különféle sporteseményekre. Ez a felfokozott testkultusz nemcsak a gyakorlatban 25
