Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
II. terem: Az igéző napfény. Ferenczy Károly útja a finom naturalizmustól a plein air festészetig
dekorativitás iránti hajlama meggátolták abban, hogy ilyen szélsőségekig jusson el. Képein az esetlegesnek tűnő mozzanatok nagyon is tudatos megfontolások eredményei. Egy-egy művéhez sokszor több vázlatot készített, sőt nem ritkán többször átfestette a műveket. A napfény áradását megzabolázza a különböző színerejű foltok absztrakt harmóniáknak engedelmeskedő ritmusa (Dombtetőn, 1901, /Kát. sz. 23/). Önmaga 1903-as gyűjteményes kiállítása alkalmával így határozta meg a törekvéseit: „kolorisztikus naturalizmus synthetikus alapokon". Ferenczy tömör megfogalmazása a természet megfigyelésén alapuló, a tónusok helyett különböző színek gazdag árnyalatait használó, stabil kompozíciós alapra épülő festészetet vallja sajátjának. Ezekkel az eredményeivel vált a magyar művészet stílusteremtő mesterévé. Az apa nyomdokain: Ferenczy Valér A családi környezet hatására a legidősebb fiú hamar érett festővé, 16 éves korától már kiállító művész volt. Ferenczy Károly gyermekei közül Valért tekintette a legígéretesebb tehetségnek, éppen ezért 6 kapta a legszélesebb körű felkészítést. Amellett, hogy apját rendszeresen elkísérte festő útjaira, már korán bekapcsolódott a nagybányai művésztelep életébe. Münchenben, Berlinben, Párizsban tanult. Bár tájképfestészetében apja nyomdokain indult el, koloritja visszafogottabb volt, kerülte a feszültséget teremtő, éles ellentéteket (Nagybányai utca, 1905 /Kát. sz. 26/). Berlini tartózkodása után az impresszionizmus hatására tájábrázolásait egyre inkább a tört pasztell árnyalatok csendes hullámzása jellemezte. Az idő előrehaladtával festményein előtérbe került az egyszerű leíró jelleg. Nyilvánvaló, hogy rajongásig tisztelt apjának művészi teljesítménye nyomasztó örökségként nehezedett Valérra, aki, ellentétben Bénivel és Noémivel, már csak későn döbbent rá arra, hogy apja festészeti eredményei helyett más műfaj kihívásával kellene megbirkóznia, hogy a saját útját megtalálja. Figyelme, valószínű, ezért fordult később a grafikai eljárások, elsősorban a rézkarc felé. FERENCZY Károly 16. Kallós Ede Ede Kallós, 1889 V. o., 60,5 X 50 cm J.j.l.: Ferenczy, Páris 1889 SzM MNG Ltsz. 6628. 17. Kertészfiú The Little Gardener, 1891 fa, о., 47,5 X 31,5 cm J.l.k.: FERENCZY SzM MNG Ltsz. 8781. 18. Csók István István Csók, 1894 V. o., 102,5 X 79,5 cm J.b.L: FERENCZY K. 1894 SzM MNG. Ltsz. 6554. 19. Tyúketetés Feeding Chicken, 1895 V. о., 91 X 70,5 cm J.j.L: FERENCZY К. SzM MNG Ltsz. 54.180.-F. 20. Lóitatás (vázlat) Watering the Horses (sketch), 1896 v. o., 39 X 35,2 cm J.n. Ltsz. 90.4.-F. 21. Hegyi beszéd (második változat, jobb oldal) The Sermon on the Mount (2nd version, right side), 1897 v. о., 103,7 X 83 cm J.n. Ltsz. 74.196.-F. 22. Gesztenyefák Chestnut Trees, 1900 v. o., 141,5 X 110 cm J.n. Ltsz. 76.436.-F. 23. Dombtetőn On the Hilltop, 1901 v. о., НО X 141,5 cm J.n. SzM MNG Ltsz. 2089. 23
