Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
Életrajzok
(Vienna, February 8, 1862 - Budapest, March 18, 1917) The son of a mixed Slovak-German family, having studied law for a short time, graduated from an Agricultural Academy. He was 22 when at the encouragement of his relative and later wife, Olga Fialka, started to deal with painting. He went for a study trip to Italy and Munich (1884). Then, from 1887 to 1889, he studied at the Julian Academy of Paris with Tony Robert-Fleury (1837-1911) and William-Adolphe Bouguereau (1825-1905), though his art received the strongest inspiration from the fine Naturalism of Jules Bastien-Lepage (1848-1884). Returning back from abroad, a few years between 1889 and 1892 he was working in Szentendre. From 1893 to 1896 he lived in Munich. In the year of its foundation (1896) he joined the Nagybánya (today Baia Mare) School of Art and soon became a decisive figure of the artists' colony there, where Modern Hungarian Art began. In 1905 he was appointed a professor of the College of Fine Arts in Budapest. As an outstanding figure in Hungarian plein air painting, he was awarded the Gold Medal of the Venice Biennale (1905), the Gold Medal of the State (1912) and a Gold Medal of Munich (1913). His individual and collective shows in his lifetime include the following: 1896, 1897, 1889, 1899 - Budapest; 1900 - Budapest, Nagybánya, Paris; 1903 - Budapest; 1905 - Venice; 1910 Berlin; 1911 - Rome; 1912 - Nagybánya; 1913 - Budapest, Munich; 1916 - Budapest. KÁROLY FERENCZY FERENCZY Valér (Körmöcbánya, 1885. november 22. - Budapest, 1954. december 23.) Ferenczy Károly legidősebb gyermeke. 1896-ban gyermekként Nagybányán kezdte el tanulmányait, majd 1903-tól a müncheni akadémián, 1904-1905 között Berlinben Lovis Corinth (1858-1925) magániskolájában, végül 1905-1906 között Párizsban a Colarossi és a Julian Akadémián tanult. Később egy évet a budapesti Képzőművészeti Főiskolán is elvégzett. 1907-1910 között számos tanulmányutat tett, járt Firenzében, Velencében, Rómában, Hollandiában és Belgiumban. Két ízben, 1908-ban és 1909-ben is elnyerte a gróf Andrássy Dénes által nyújtott külföldi tanulmányi ösztöndíjat. Időközben érdeklődése a grafika felé fordult, és 1914-ben, Párizsban az amerikai Orville Hughton Peets (1884-1968) vezetésével sajátította el a rézkarcolás technikáját. 1927-ig Nagybányán élt, de ekkor kilépett a Nagybányai Festők Társaságából és Budapestre költözött. Édesapjáról írt szubjektív hangvételű visszaemlékezése (megjelenési év nélkül /1934/) - amellett, hogy fontos forrás Ferenczy Károly pályafutásának kutatásakor - a bensőséges, sokoldalú jellemrajzzal meghitt közelségbe hozza az utókor számára a századforduló nagy festőjét. A könyv Baumgarten-díjban részesült. Ferenczy Valér, 1900-as évek közepe Valér Ferenczy, around the mid-1900's Ferenczy Család Művészeti Alapítvány Ferenczy Family Art Foundation VALÉR FERENCZY (Körmöcbánya /Kremnica/, November 22, 1885 - Budapest, December 23,1954) He was the eldest child of Károly Ferenczy. He first began his studies in Nagybánya (today Baia Mare) and then (from 1903 to 1907) he studied in Munich at the Academy, in Berlin at the private school of Lovis Corinth (1858-1925), and in Paris at the Colarossi as well as at the Julian Academy. From 1907 to 1910 he made several academic trips to Florence, Venice, Rome, the Netherlands and Belgium, to mention but a few. His interest soon turned towards graphics and he also acquired the technics of cooperplate engravings. Thus, from the 1910's onwards he produced etchings as well. In his career which started out from plein air a descriptive tendency in the representation of nature became dominant. In addition to his activities as a painter, his memoirs written in a rather subjective tone (around 1934) about his father, besides being an important documentary source on Károly Ferenczy, was also awarded by one of the most prestigious literary prizes of 20th-century Hungary (Baumgarten Prize). 10
