Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Szabó János: Salgótarján sportélete

amelyet az erzsébetiek megóvták. A mérkőzést újra kellett játszani, Szabó Attilát, a salgóiak intézőjét örökre eltiltották. Az újrajátszott mérkőzésen ismét az SBTC győzött 9:0-ra, de az MLSZ egy kis támogatással a 18:0-t igazolta le, ezt követően a csapat felkerült a régen várt NB-be. Ráadásul az SBTC tovább erősödött, mert hadifogságból hazatértek a csapat kiválóságai Debreceni, Csuberda, Nádasdi és Váradi. A többi csapatról szólva a háborút követően a harmadik vonalban szerepelt a PBÜSE, ZKÜSE, a Baglyasalja. A Somoskőújfalutól - Csányig besorolt vonalbajnokságba mintegy ötven együttes került, benne további tarjániak. 1948 nyarán az Északi Labdarúgó Szövetség két részre oszlott. A Nógrádi csapatok a Mátra osztályba kerültek. - Forgács, Rónabánya, ZSE, Vizslás, Salgótarjáni Üveggyár, Salgótarjáni Gépgyár, Somos, Inászó - a többi kiscsapat a Rákosi Kupában, az un. „mezítlábas bajnokságban" szerepelt. A világégés után a városban az atlétikát Bácsfalusi Bajcsik Ferenc és Fülöp Pál szervezte újjá. A klubok közül élen járt az Üveggyár, a Salgótarjáni SE és a Bányai MADISZ. Versenyzőik igen eredményesen szerepeltek a kerületi versenyeken. A városban élénk birkózó és ökölvívó élet folyt. Az ökölvívók közül Kára István a Salgótarjáni SE színeiben nyert 1947-ben felnőtt magyar bajnokságot. Tagja lett a londoni olimpiára készülő válogatott keretnek. Ugyancsak ebben a klubban tűnt fel Tóth Gyula birkózó, akinek pályafutása a Budapesti Honvédban teljesedett ki. SBTC