Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tarjáni rendőrközegek

ben - mely bármikor kitörhet - még sokkal véresebb összeütközés lehet a jövőbeli eredménye az esetnek. " Hosszú, alapos vita után végül úgy döntöttek, hogy a rajtakapott rendőrt a község vezetése „legnagyobb sajnálata kifejezése mellett" elbocsátja. „Egyben neki eddigi hü és pontos szolgálata teljesítéséért elismerését kifejezi, őt bárhová, bárkinek pártolólag ajánlja" az elöljáróság. Azután eljött 1914 júliusa, mikor a rendőröket nem ajánlották sehová, hanem kötelezően behívták katonának. 1915 márciusáig a hadba vonult rendőrök családjai a teljes fizetést kapták, ekkor azonban a főjegyző javasolta, hogy mivel „a hiányzó rendőrök helyeit pótolni kell, másrészről a rendőrök nejei mezei munkára ösztönzendők", a természetbeni lakás meghagyása mellett csak a hadisegélyt kapják. A kisegítő rendőrök alkalmazása és a szabályrendeletek közötti ellentmondást egyébként nehezen tudták feloldani. Például a ruha természetben járna nekik, de a „posztók a katonák részére vannak lefoglalva". Ezért polgári ruhában kellett szolgálatot teljesíteniük. Még 1918-ban is visszautasították az egyik kisegítő rendőr kérését, aki javasolta, hogy esetleges elbocsátásakor végkielégítésként ne pénzt, hanem egy öltönyre való ruhaszövetet kapjon. De nem is nagyon bocsátottak el senkit. Néhány hónappal korábban ugyanis a képviselő-testület rezignáltán állapította meg: a rendőrök fizetése oly alacsony, hogy „a háború folytán beállott drágaság mellett ebből megélni nem tudtak, helyeiket többnyire elhagyták, úgy hogy a 16 rendőr helyén csupán három van alkalmazásban. " Ezen a 150 %-os fizetés és a jóformán folyamatos napidíj-emelés sem segített sokat. Főként úgy, hogy a megmaradtak közül is Pap Istvánt halálos baleset érte Budapesten, mikor a község részére Csantavéren vásárolt sertésekért ment. 1919 októberében azután „megoldódott" a kérdés. Szeptember végén 51 főből álló csendőrkülönítmény vette át a községi rendőrség szerepét, a még szolgálatot teljesítő legénységet pedig leszerelték. Bár az ebből eredő megtakarítás nagy részét elvitte az, hogy a parancsnok kérésére a csendőrök na-