Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

II. KÖZTÉRI ALKOTÁSOK SALGÓTARJÁNBAN 1997-2002 - Bagyinszky Istvánné - A város szellemi öröksége

Rendszeres kiállítója volt a salgótarjáni Tavaszi Tárlatoknak, a miskolci Téli Tárlatoknak és az egri Akvarell Biennáléknak. 1982-ben részt vett a Salgótarjáni Nemzetközi Művésztelepen. Festői világképe realista indíttatású, földközeli ihletésű. Mindig hű maradt a paraszti élethez, a földhöz, amelyből származott. Változatos technikákkal készülő képein (olaj, akvarell, guache, diópác, tusrajz), önálló grafikai lapjain az ember-táj kapcsolatrendszer jelenik meg. Alkotásait magas szintű mesterségbeli tudás, egyéni, művészi érzékenység jellemzi, ami rendkívüli vonalkultúrával, természetes formákban megjelenő színvilággal, visszafogott szigorú kompozíciós fegyelemmel jár együtt. A nógrádi tájat, pusztáit, elhagyott tárnáit, a szülőföld valóságát, a benne élő ember sorsát, küzdelmeit, harmóniavágyát ábrázolta legszívesebben. Munkái közgyűjteményekben is megtalálhatók. Utolsó kiállításán 1999 áprilisában olajképei, grafikái voltak láthatók a Madách Imre Gimnázium galériájában. Halála után a somosi Általános Iskola galériája felvette nevét, festőművész tanárára emlékezve. VARGA ISTVÁN ft 2001. szeptember 10. Az egykori pápai diák, 18 éves korában tanítóként került a megyébe 1954-ben. Több mint 40 évet töltött a tanári pályán, ebből 32 évet a Kodály Zoltán Általános Iskolában tanított. Rajzszakköröket vezetett, iskolagalériát hozott létre. Több tanítványa vált a művészet értőjévé, került művészi pályára hatására. A művészi fotózás mellett jó néhány képzőművészeti műfajban - olajfestmény, akvarell, tűzzománc - mozgott otthonosan, de ugyanúgy szerette az alkalmazott grafikát is. Számos kiadvány, prospektus, meghívó, katalógus viseli maradandón keze nyomát, jelvényeket, emblémákat is tervezett. Szabadidejében, 17 éven keresztül a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiállításrendezőjeként, grafikusaként is tevékenykedett. A