Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

get, azaz korántsem zárható még ki, hogy az említett építkezések egy részére már 1526 előtt sor kerülhetett, a legújabb ásatások fényében mindez ugyanígy későbbre is helyezhető. Bár a mohácsi csata után számtalan adománylevél született a Szapolyai-örökség ezen részére, tényleges urai egy másik, a megyében Csővárat és Füleket már régóta birtokló főnemesi család tagjai, Ráskai Gáspár és István lettek. Majd István 1542ben bekövetkezett halála után 1544-ben leányági örökség címén a nem kevésbé előkelő származású Bebek Ferenc szerezte meg mindhárom erősséget, de közülük Salgót már 1548-ban el is adta tartozékaival együtt Derencsényi Farkasnak. Ha kísérletet teszünk annak meghatározására, hogy a felsorolt birtokosokhoz - tehát a Szapolyaiakhoz, Ráskaiakhoz, Bebek Ferenchez vagy Derencsényihez - mai ismereteink szerint milyen építkezések köthetők, azért kell ismét a régészeti adatokkal kezdenünk, mert minderről írott forrásaink egyáltalában nem szólnak. A magas sziklagerincet elfoglaló felsővárat egy jóval alacsonyabb szinten mintegy félkörívben körülölelő alsóvár külső falát az utóbbi három évben nagyrészt már sikerült feltárnunk, de építésének idejére csak a A vár a 16. század közepén kelet felől, előtérben az ágyútoronnyal. Rekonstrukciós kísérlet