Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

szerkezetek (védőfolyosók, lépcsők, tetők, faépü­letek) miatt fennálló szinte állandó tűzveszély mi­att gyűjtöttek vizet, hisz a villámok bizonyára a kö­zépkorban is gyakori vendégek voltak viharok ide­jén a hegytetőn. A vár alacsonyabb, nyugati része előtt úgy képezték ki az alul faragott homokkőele­mekből, felső, méhkas alakú részén téglából meg­épített vízgyűjtőt, hogy körülötte egy, a bazaltosz­lopokat összekötő íves falvonulat belső részét víz­záró agyaggal töltötték fel. A tetőkről és az udvar­ról származó esővizet kővályúk és fából faragott csatornák vezethették egykor a ciszternába, mely­nek felső, kútkávaszerűen kialakított része - az egyes kőelemeket összeerősítő vaskapcsokkal együtt - magába ciszternába beomolva került elő a feltárás során. A salgói vár sorsában az 1450-es évek döntő vál­tozást hoztak. Az Albert király özvegyének, Erzsé­betnek a támogatására a Felvidékre érkezett Brandeisi Jan Giskra és később részben önállósuló huszita zsoldosai 1457-ben katonai bázisukká épí­tették ki a szomszédos, de már korábban elhagyott zagyvafői várat, majd onnan 1460 nyarán Salgót is birtokukban kerítették. Ennek körülményeiről nin­csenek közelebbi ismereteink, nem tudjuk, sor ke­rült-e kifejezett ostromra, mint Somoskő esetében vagy netán birtokosai nem is tanúsítottak ellenál­lást - nagyobb létszámú katonaságot mindeneset­re aligha voltak képesek mozgósítani erősségük védelmére. A király eljárása - Mátyás még ugyan­azon év szeptemberében seregeivel visszafoglalta s októberben már kedvelt híveinek, a Szapo­lyaiaknak zálogosította el - talán arra enged követ­keztetni, hogy a Szőlősiek és a Rapiak talán nem voltak teljesen vétlenek a huszita foglalásban. Ugyanakkor azonban az sem zárható ki - s erre is lehetne példákat felhozni -, hogy az elszegényedő nemesek érdekeit semmibe véve járt el az uralko­dó a fegyverrel megszerzett erősség további birto­kosának kijelölésében. A királyi kegy természetesen nem csupán Salgó várára, mint építményre vonatkozott, hanem érin­tette a korábbi tulajdonosok birtokainak - a vonat-

Next

/
Thumbnails
Contents