Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Múltból mentett értékeink: Kovács Nándor (1841-1905)

A szolgálat eszmeisége Kovács Nándor Salgótarján történetének legizgalmasabb időszakában került kapcsolatba a településsel. Mátranovákra érkezését követően gyakran megfordult ott. Hol vásárlás, hol meg újdonsült ismerőseinek meglátogatása vezette. Akkoriban Salgótarján lassan kezdett túljutni az új világban magyar-osztrák kiegyezés utáni időszakban - keletkezett gazdasági válságából, amely hozzávetőlegesen 1870-ben kezdődött, és 1890-ig tartott. A válságos éveket követően viszont mindeddig példanélküli fellendülés következett be, amely 18901910 közötti időszakban ment végbe. A korszakban bányavállalat fellendülését, a nagy ipari üzemek megjelenése uralta. Mindezek - az itt csak éppen jelzett események, folyamatok - gyökeresen átalakították a település népességet, számában és nemzetiségi összetételében is. Természetszerűen érintette a már működő egyesületek, szervezetek, közösségek, egyházak életét is. Az új korszak új feladatokat követelt - ma úgy mondanánk új kihívásoknak kellett megfelelni. A magatartásban, az életmódban érzékelhető változások miatti aggodalom, és az erre épülő tenni akarás szükségessége döntően meghatározta az új esperes gondolkodását; a mindennapi gyakorlat, a mindennapi munka homlokterében is erre összpontosította szellemi és fizikai erejét. Az új kérdésekre alapuló válasz megkeresése állt papi szolgálatának középpontjába. Kovács Nándor úgy ítélte meg, hogy Salgótarjánban és környékén a legalapvetőbb gond az egyre élesedő vagyoni különbségek káros megjelenésében fogalmazható meg. Az így érintettek köre szemmel láthatóan gyarapodott. De azok száma sem kevés, akik az ellentmondásos helyzet okait vizsgálva, azok feloldásán munkálkodtak. Ez utóbbiak számára a szocialisztikus tanok tartalmazták a lehetséges megoldást. Kovács Nándort - értelemszerűen - a saját közösségének, egyházközségének a megvédése vezette mindezektől, amikor az