Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Kovács Anna: Balázs János és városa, Salgótarján

s rája borítom a vénség lepedőjét. Lelkem műhelyében úgy születik a kép: fényes, nyüzsgő ábrák gomolygó tömegét teremtem és álmok tengerébe öntöm: mint az élet titka az űrbe ömöljön: ámuljon az ember, döbbenjen az állat látásától ennek az álom világnak. Bénítja az érzést vakítja a látást: erdetiség ez, nem is hitvány máslás. Benne dörög hangom, szemem, suhintásom nem tudják meg soha! Mi ez a világon? Senki se tudja meg mit beszél a festmény? Megmondani én is, oly nagyon szeretném. Hagyom a végtelen titkok özönére: emberek élete, küzdelme és vére? ! Kócot, szalmát, rongydarabot rakásra dobálva mindenki látott, de azt nem tudja senki, hogy én limlomból raktam össze magamnak világot. Jártam erdőt, nyáron, télen,