Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Kovács Anna: Balázs János és városa, Salgótarján

Érthető, hogy 1974-ben az akkor már jelentős megbecsülésnek örvendő művész hasonló lakásra vágyott. „A Pécskő utca keletre húzódó vonulatában, valamelyik lankás domb tövében építsenek nekem olyan belső térfogatú házacskát, mint amelyben a cigányok görbe hátú dombján, a putrik egyikében megvénültem... Ha ez a nyilatkozatom megértésre nem talál, akkor én félre lökött rögben porszem se vagyok..." Apró kunyhója 64 éven át volt lakhelye, búvóhelye és egyben alkotóműhelye. Itt élt - saját önmeghatározása szerint - mint „szegényes, magányos vénember, mogorva remete, kigúnyolt, különc csodabogár". Kettős kivetettségben, mert cigány és mert művész. Küldetése volt. Életének sorsfordító pillanata ennek felismerése volt. „1968. június, nyár eleje van. Éldegélek magamban. Amikor gyerek voltam öregemberek között tartózkodtam. Most hogy már 63 éves öreg-szenvedő vagyok, a fiatal növendék fiúk járnak hozzám beszélgetni, barátkozni. Kérdezgetik tőlem, mit csinálok? Mit csinálok! Gombázni járok, egy kis tűzrevalót hordok. Ebben az időben történt... Kimentem az udvarba, széjjel néztem a szomszédos házak térségében, leültem a földkupacra, belekezdtem negyven év múltán az első rajzolásba. Még aznap (hosszú nyári nap volt) megcsináltam az első színes kis képet. Ettől az időponttól számítva nem tudtam nyugodni, folyton rajzoltam, festettem... " A vázlatkönyvével a környéket járó művész különös figurája gyakran feltűnik ezután, hogy „vonalat raboljak a rendetlen életnek közvetlen közeléből". A közelebbi barátok, a beavatottak azt is tudták, hogy a festővászon mellett bőven szaporodtak a papírra rótt sorok, gondolatok. Élete utolsó nyolc évében a való világ helyébe külön világot teremtett Balázs János. Az életére visszatekintve az emberi lét valóságos csodájának tartható, hogy tehetsége képes volt kibontakozni, kitörni „a Pécskődombi életsalak" alól. Balázs Jánost sorsa Salgótarjánba, a Pécskő utcai cigánytelep egyik kis kunyhójába vetette. A város-