Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Kovács Anna: Balázs János és városa, Salgótarján

Balázs János számára a művészi alkotás nemcsak életének egyik kiteljesítése volt, de maga a teljes értékű, emberhez méltó élet. Életének talajáról, szorongató mindennapjai, szegényes körülményei közül általános érvényű, egyetemes tartalmú művészet sarjadt. A gyerekkori próbálkozások majd hosszú hosszú évek hallgatása után 63 évesen kezdett alkotni. Képek, kéziratlapok sokaságán „ecsettel és irónnal" rögzítette élményeit, megszállottan, lázas sietséggel dolgozott: „írok, festek, rajzolok látástól vakulásig". Elementáris erővel hatott, amikor 1971-ben felfedezték képeit. A 66 éves ember szinte a teljes ismeretlenségből híres festővé vált. 1973-ban, az akkor már országszerte ismert művész, 13 képének eladásából saját kiadásában megjelentette 73 versét, ami nem maradt visszhangtalan az irodalomkritikában. Füstölgések című kötetét halála évében még egy követte (Ecsettel és irónnal), de írói hagyatékának rendszeres és átfogó feldolgozása csak jóval később, a XX. század végén indult meg, múzeumi intézményi keretben és Salgótarján város támogatásával. írói hagyatéka nem csak terjedelmében (több ezer oldalnyi kézirat), de irodalmi értékében is méltán állítható képzőművészeti öröksége mellé, bizonyítékaként univerzális tehetségének. Balázs Jánost, az embert és a művészt, élethelyzetét és alkotói sorsát saját műveiből (versek, önéletírások, tanulmányok) ismerhetjük meg legjobban. Életútja látszólag egyszerű, eseménytelen. Életrajza, életének tényei, a külső történések röviden összegezhetők. Felvidéki muzsikuscigány család sarja. 1905. november 27-én született Alsókubinban. Nagyapja kitűnő prímás, katona korában ezrede karnagya, apja is jónevű muzsikuscigány. Balázs János tőlük örökölte zenei tehetségét, költői ritmusérzékét, ő is muzsikált, komponált, hangszert javított. „Jó néhány évvel ezelőtt még bélhúrokat pengettem a hegedűn, ma már ezt se csinálom. Van egy jó