Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

taink, hogy pontosan hol volt az üzlet, de feltételezhetően a Vasút utca 135 sz. alatt levő, a szállodával egybeépített házban lehetett, mert az irodalom a 30-as évek közepén e helyen fűszer-vegyes boltról tájékoztat. Milyen volt színvonalát tekintve a Badacsony szálloda, kik voltak vendégei? A visszaemlékező szerint III. osztályú, a szerényebb igényeknek is megfelelő hely volt. Vendégei elsősorban átutazók valamint a fentebb már említett vásározók közül kerültek ki. Itt itták meg az áldomást a hosszú vásári nap után. Nem kerülték ki a Baglyasról és Páfalváról munkába tartó Hirsch-gyári munkások sem az 1930-as években. Jövet-menet is leengedtek egy jó fröccsöt vagy snapszot a torkukon. A szomszédban lakó vasutasok is szorgalmasan látogatták, és az acélgyári fiatalokat is igen gyakran lehetett látni a Badacsony szálloda vendéglőjében. A vendéglő legfőbb vonzerejét a várostól való távolsága, a szabadabb, a kisvárosi közösség gátjaitól mentes mulatozás, szórakozás nyújtotta. Mint ahogy az sem lehetett véletlen, hogy az iparos és kereskedő ifjak találkájukat éppen itt intézték. A szálloda 1944-ig működött, ekkor a tulajdonosokat az 1610/1944. kormányrendelet értelmében előbb kiköltöztették és gettóba telepítették, később elhurcolták őket. 1945 után a szálloda és a ház állapota rohamosan romlott. 1951-től 1964-ig a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat működött benne. 1953-55 között az itteniek által Mózer kocsmának nevezett ivó üzemelt a házban a régi söntés helyén. A játékteremben pedig szilveszteri mulatsá-