Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - A régi palócvilágból. A Jankovichok

honában lepni a családot s ezért kocsiját a faluvégén hagyva, gyalog ment a kerten át a ház felé. Sötét es­te volt. A kerti lugasból beszélgetés hallatszott. A mama éppen jó tanácsokkal látta el a lányát: - Ha azután az a bolond Jankovich Miklós meg­kérte a kezedet, első dolgod legyen édes leányom, hogy egy birtokot móringoltass vele magadnak. Azután rövidesen ott is hagyhatod. Miklós minden szót hallott. Megvárta, míg a hölgyek bementek a házba, s azután az asztalra tette névjegyét, melyet a házbeliek másnap a reggelinél kaptak kézhez. Soha többé nem jelentkezett náluk. Egyszer megtetszett neki egy vándor színtársu­lat primadonnája, s hogy állandóan a közelében le­hessen, felcsapott színésznek. Vándorlásuk elején Gyöngyösre vetődtek, ahol éppen országos vásár volt. A vásárra bejött Miklós apja, az öreg méltósá­gos úr is, ki nem nagy kedvelője lévén a teátrum­nak, lorgnonján át érdeklődéssel tanulmányozta a feltűnő helyen kifüggesztett színlapot. De alig, hogy néhány sort elolvasott, mérgesen eltávozott. A színházi hirdetés a következő, vastagbetűkkel nyomtatott sorokkal kezdődött: „Először adatik itt jeszeniczei Jankovich Miklós úr felléptével Don Caeser de Bason. Don Caesar: Jankovich Miklós". Az öreg úr azonnal hazahajtatott Tarjánba, s meg­bízta ügyvédjét, hogy Miklóst rögtön kerítse elő. Mire azonban a fiskális Gyöngyösre ért, Miklós a társulattal már tovább állott, s csak néhány nap múlva akadt rá a bárkányi birtokon, ahol Miklós az egész truppot vendégül látta. Nagy nehezen sike­rült őt a színészettől eltéríteni. Otthon azután szi­gorú dorgatoriumban részesült, s egy időre foko­zott ellenőrzés alá került. A rendes ruházkodást sohasem tudta megszok­ni, bár elhanyagolt külseje miatt sok furcsa kaland­ban volt része. Egyszer, mikor egy állomáson az el­ső osztályú fülkéből leszállott, egy a második osz­tályból leugró utas a kezébe nyomta poggyászát azzal, hogy vigye ki a kocsijához, amit Miklós szó nélkül megcselekedett. A jutalom egy hatos volt, melyet büszkén mutogatott.

Next

/
Thumbnails
Contents