Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - A régi palócvilágból. A Jankovichok

tottak. A kárt azután olyan bőségesen térítették meg, hogy a fogadós nem bánta volna, ha gyakran lett volna ilyen látogatásban része. Jankovich Antal sokat volt úton, kis könnyű szekéren, mely elé négy mokány lovacska volt fogva, gyakran járta be két vármegyében fekvő 15-16 birtokát. Az ülés alatt kis vasláda volt, melyben rendesen nagyobb összegű pénzt tartott, arra az esetre, ha valamely birtokán kiadások merültek volna fel. Abban az időben, 1848 után a közbiztonsági viszonyok nem a legjobbak voltak, így a Fülek körüli erdők, amelyek mellett Jankovich Antal útja vezetett, telve voltak szegény emberekkel. Jankovich gyakorlati gondolkozására jellemző, hogy ily alkalmakkor olyan kocsist és hajdút vitt magával, akik fiatalabb éveikben maguk is betyárok voltak és fenntartották a kontaktust régebbi kollégáikkal s így gazdájuk háborítatlanul kocsizhatott a veszélyes tájakon. Az ifjú korában duhajkodó Jankovich Antal idősebb korában finom, halk szavú, higgadt úrrá vált. Mikor egyszer a pelsőczi megyegyűlésen elnökölt, a gömöri ellenzék egyik hangos szavú vezére rákiáltott: - Beszéljen hangosabban a Méltóságos úr! Bezzeg a juhászai és kanászai között hangosabban is tud szólni. Jankovich nem válaszolt erre. Másnap hajnalban azonban azzal rázták fel álmából az illető gömöri urat, hogy a méltóságos úr sürgősen kéreti. Mikor az álmaiból felzavart úr a kijelölt helyre ért, ott találta Jankovich Antalt, egy kis széken ülve s körülvéve tiszttartóitól, juhászaitól és kanászaitól, kiknek utasításait olyan higgadt, halk hangon adta, amilyenen a megyegyűléseken s általában mindenkor beszélni szokott. Jankovich ily szavakkal fordult ezután a gömöri úrhoz: - Csak azért kérettem, hogy hallhassa, hogyan szoktam beszélni a juhászaimmal és kanászaimmal. A gömöri úr az eset után csendesebben viselte magát a megyegyűléseken, legalább is Jankovich Antallal szemben.