Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

a 19-22 éves korosztály bevonultatása a honvédseregbe, amit októberben és 1849. májusában megismételtek. A források szerint a salgótarjáni polgárok közül 19-en vettek részt a szabadságharcban. Mészáros Lázár parancsnoksága alatt 1848. decemberében Kassa és Miskolc környékén, Kápolnánál pedig Klapka György vezetésével harcoltak. Többen jöttek vissza 1849-ben Komárom várából. A füleki járás népgyűlését 1848. szeptember 25-én Salgótarjánban tartották meg. Az 1849. július 17-én megkezdődött katonai visszavonulás - Görgey Artúr honvédseregei révén - a Salgótarján-Fülek-Losonc közötti útvonalat is igénybe vette. 1849. szeptember 29-én Salgótarján volt a színtere a Kemény Károly honvéd főhadnagy vezetése alatt álló gerilla őrsereg feloszlatásának. Salgótarján mai közigazgatási területéhez tartozik Somoskő, ahol Somoskőy István honvédszázados sírja található. /Somoskőn született 1822-ben, ügyvéd. A megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj hadnagya, a Jellachich elleni harcokban vett részt. 1849. márciustól főhadnagy, a VII. hadtest 62. honvédzászlóaljban,majd a 99. zászlóaljban mint százados a komáromi várőrségnél szolgált. Az 1850-es években Szügyön gazdálkodik, Balassagyarmaton ügyvéd, a megyei hon védegylet tagja./ Az 1855-ben elhunyt Jankovich Antal, örökösei közül fia, Miklós /1829-1885/ kazári birtokán gazdálkodott. Jankovich Miklós felesége runyai Soldos Emma volt, akire Ponyi pusztát hagyta. Ezt a Soldos család örökölte. Leányági örökösei /Antonia /1825-1873/ Luby Józsefné, Ilona /1838-1912/ Bálás Wilibaldné, Erzsébet /18351871/ Szilárdy Ödönné /az 1850-es évek tagosításai után az uradalminak ítélt területen osztozkodtak. Az 1850-es években megindult barnakőszénbányászai nyitott új korszakot Salgótarján életében és indította el a falut a kapitalista fejlődés útján, melynek végpontja az 1922-ben megkapott városi rang lett. A Jankovich-család leányági örököseihez kap-