Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

foglalták el. Ilyen jellegzetes magaslati telepük volt a pécskői is. Leleteik földműves-állattartó népességre utalnak. A Kárpát-medencei középső bronzkor összeomlását újabb népek hulláma okozta. Idegen kultúrájú pásztortörzsek jelentek meg, megszüntetve az előző korok földműves kultúráját. Ezt az új népcsoportot megyénkben pilinyi-kulturának nevezzük, elsősorban temetőiket ismerjük. Zagyvapálfalván /Felsőpálfalva/ az új temető melleti domboldalnak a Tarján-patak völgyében lévő keleti lábánál bronzkori /pilinyi kultúra/ urnatemetőt vágtak át az 1864-es vasútépítkezéskor. 1926-27-ben Hillebrand Jenő 221 sírt tárt fel, melynek során a korai vaskor elejéről származó leletek is előkerültek. Bronzkori tárgyakról van tudomásunk Somoskőről is, itt a Várhegy oldalából származnak a leletek. Ugyancsak bronzkori temető anyaga került elő a salgótarjáni kenyérgyár alapozásánál 1962-ben. A volt Luby-telep beépítésekor, 1974-ben későbronzkori telepre utaló leleteket találtak. A korai vaskorban /i.e. 700-300/ vidékünkön a lakosság megfogyatkozott. Az i.e. 6. században /i.e. 550/ keletről egy új nép érkezett a Kárpát-medencébe, a szkíták. A gyér létszámú őslakosságot leigázták. Pásztorkodó, főleg lovat tenyésztő népek voltak. Az i.e. 4. században nyugatról kelták törtek be, ők földműveléssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. Fejlett kereskedelmük révén a Zagyva-Tarján-Gács-patakok völgyein északra vezető út nyomvonalának kialakítói ők lehettek. A kelták uralmát az i.e. 1. században betört dákok szüntetik meg, az ő uralmuknak a Dunántúlt elfoglaló rómaiak vetettek véget. Nógrád megye határterületté vált az iráni eredetű szarmaták és germán kvádok /svévek/ között. A római birodalom bukása utáni népvándorlás megyénk területét is érintette. Egymást követték a vandálok, hunok, gótok, longobárdok és gepidák, majd i.u. 570 táján az avarok foglalták el a területet. Ez az uralom mintegy 250 évig tartott, s mint jellegzetes lovas nomádnép a belső-ázsiai sztyeppvidékről vándorolt hazánkba. Fő foglal-