Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Salgó vár

denreichsteini gr. Volkra Ottó Kristófnak juttatta. 1726-ban, mivel fenntartása nehézségekbe ütközött, az uradalmat Volkra eladta br.ikladi Szluha Ferencnek, aki 1728. március 6-án a királyi megerősítést is megkapta. Utóda gr.ikladi Szluha György 1746. október 10-én, illetve 1747. december 18-án 70.000 rajnai forintért eladta jeszeniczei Jankovich Miklósnak. A Jankovich család kezében hosszú ideig szerepelt a birtok, majd Jankovich Antal a "tarjáni nábob" 1855-ben bekövetkezett halála után leányai közül Erzsébetnek /1833-1871/jutott a vár és a birtok 2/3-a. Jankovich Erzsébet második férje, Szilárdy Ödön vette kezébe a birtok ügyeit. Megvette Mátraszőlőst és Jankovich Ilona salgótarjáni részét. A Vadaskert pszt. Luby Józsefné Jankovich Antónia kezén maradt. Halála után /1912/ fia, István lett az örökös. Szilárdy István ajándékozta a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának a várrom északi oldalán fekvő, bodzfáskúti telket /a valamikor Salgóalja települést is a környékén kereshetjük/, amelyen az egyesület 1935. október 20-án felavatta a "Salgó-Menedékházat" /a mai Dornyay-túristaházat/. A salgói vár helyreállításának gondolata 1930ban, majd 1936-ban is felvetődött. Kutatások után 1938-ban fedett kilátótornyot építettek az "öregtoronyra". A II. világháború és az azt követő évek során lassan megsemmisült a fából készült kilátó, csupán a falcsonkok maradtak meg. A rom helyreállítására 1977-ben készült új terv, majd 1981-83-ban régészeti feltárásra került sor. A helyreállítás ill. konzerválás még várat magára. Petőfi Sándor 1845. június 11-én látogatta meg a romokat s az élmény ihlette a Salgó c. romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg.