Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Salgó vár

Historica" c. munkájában írta meg. 1561-ben a salgói törökök a somosi vár magyar védőit megtámadták, amikor azok a vár alatt lovaikat legeltették. A cselvetésnek 12 magyar katona esett áldozatul. A török megszállás alatt Salgó, náhie /bírósági kerület/ székhelye volt. 1554-ben a mai Salgótarján területén 7 falut találunk: Salgótarján, Baglyasalja, Pálfalva, Andrásfalva, Róna, Somosújfalu, Ponyi. A településeken összesen 560 lakos élt, közülük Salgótarjánban 20 adózó háztartásban 140 fő szerepelt. Ugyanekkor területünkön három szandzsák /közigazgatási területegység/ a budai, hatvani és szécsényi határa találkozott. Salgó várához tartozó Tarján község Ali basa nagyvezér, Husszein csauszának /futár/ hűbérbirtoka volt. 1568-69-ben a budai vilajet /kerület/ része volt a vár, s a fizetési lajstrom alapján tudjuk, hogy 19 müsztafiz /gyalogos katona/ és 19 martalosz /határőrző délszláv zsoldos/ összesen 38 fős őrség vigyázta. Balassa János, Bálint apja 1573. szeptember 20-án kapta adománylevéllel a magvaszakadt Derencsényi István után a salgói birtokot. Salgótarján és környéke: Karancsalja, Rapp, Turcsa ÍTuricska/, Ozdin, Róna, Baglyasalja és Ponyipuszta, továbbá a nógrádi Szőllős, Hidegkút, Vecseklő, Derecske, Mindszent, Málnapataka, Bisztricska, Mlágyó, Vendégi /Salgótarjántól északra, Somoskőújfalu felé fekvő település/ és Salgóalja estek bele az adományozott birtokba.A várban ugyanekkor a török ült, így hivatalosan a Balassa-család nem vehette át a birtokot, a jobbágyi terheket azonban a kor szokásainak megfelelően, ha nehézséggel is, de be lehetett szedni. A török természetesen szintén