Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Salgó vár

dókról is értesülhetünk, akik Miklós és Illés leszármazottai voltak. A vár és uradalma 141 l-ben már a rokon Szécsényi Tamás unokája, Salgói Simon birtoka /erdélyi vajda, országíró, főajtónálló/. 1454-56-ban Lévai Cseh Péter özvegye és László fia perlekedett a birtokon. /Tisztázandó, hogy ebben az esetben talán a honti Salgó-várról van szó, ugyanis a család Verőcén és Szokolyán stb. volt birtokos többek között./ A nagypolitikában I. Ulászló szembefordult Albert özvegyével, Erzsébettel és a csecsemő V. Lászlóval. Erzsébet a belháború során behívta a cseh Brandeisi Jan Giskrát és huszita zsoldosait. Az 1457-től a szomszédos zagyvafői várat birtokló husziták, Andrisko és Uhrik vezetésével 1460 nyarán elfoglalták Salgót. Mátyás király seregeivel 1460. szeptemberében visszafoglalta a várat. A király azonban nem adta vissza Salgót ősi birtokosainak /esetleg a huszitákkal való kapcsolatuk miatt?/ hanem a csehek elleni háborúkra, várak visszavételére fordított költségei fejében 1460. október 7-én 12.000 aranyforintéit elzálogosította Szapolyai Imrének és általa testvéreinek: Miklósnak és Istvánnak. A Szapolyai család kezében hetven éven át tartott a főúri várrá vált Salgó fénykora, erre az időre esik teljes kiépítése is. Szapolyai István halála /1499/ után fia János, a későbbi király /1526-1540/ örökölte. Salgó vár a család 72 várának egyike lett, irányítása a várnagy feladata volt. 1481-ben névszerint ismert várnagya: Kartali Bornemissza György. 1527-ben I. Ferdinánd /1526-1564/ hívének, Tóthi-Lengyel János kir. asztalnokmesternek adományozta, aki azonban az adományozást nem tudta érvényesíteni. Talán ezért is fordult 1531-ben János király felé. Szapolyai János Szapolyai