Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Baglyaskő vár és falu

nos, gr. Forgách János és Kubinyi Gáspár birtokosok nevével találkozunk, akiknek 1771-ben összesen 24 jobbágyuk volt. 1826-ban a megyei monográfia szerint gr. Stahremberg Antal a birtokosa, a falu 51 házában 461 lakos élt. A 20. században a kisbirtokok száma megnövekedett: Szalatovics, Fayl, Krocsák, Somoskőy családok voltak a nagyobb birtokosai. Mint látható, viharos időket élt át ez a falu is, többször cserélt gazdát a történelem folyamán. Lakosai gyakran kényszerültek újrakezdeni az életet más-más területen. A hagyomány szerint első lakosait I. Károly Róbert büntette meg urai hűtlensége miatt, és üldözte el az Etes melleti Bénatelekre /Mikó pszt./. A török kiűzése után a falu már nem a régi helyén épült újjá, hanem délebbre, a dombon túli völgyben. Baglyasalja földrajzilag a Baglyas-patak völgyében alakult ki. EK-en a Szilas-hegy /347 m/ vagy Szilas-tető határolja. Térképen Sós verőként is szerepel. Északon /András akna/ a Szelevölgy, DK-en Szánas-verő illetve a Tőkés oldal zárja le. A 19. század közepétől fejlődését a barnakőszénbányászat határozta meg, majd Salgótarján és a szomszédos Zagyvapálfalva gyáripara. Az 1860-as években kis magánbányák /14 db/ sorakoztak a baglyasi völgyben. 1865-ben Vancsó-Szilvássy-Molnár vállalkozói csoport kötött szerződést a szén kiaknázására. A jogosítványokat 1872-ben Minich-Jaulusz-Diamant érdekcsoport szerezte meg, majd átadta a MinichJaulusz-Hoffmann Baglyasaljai Bányatársulatnak /1872/. 1881-ben több vállalat egyesüléséből létrejött az Északmagyarországi Egyesített Kőszén-