Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 8. Salgótarján megyeszékhely

központja "kivédhetetlenül" tudott eleget tenni az ott megfogalmazott gazdasági követelményeknek. A város lakossága állíthatóan, minden örömérzés nélkül vette tudomásul a felsőbb fórumokon meghozott döntést. A mindennapjaiban sem igazságtételként, sem teherként, sem a várható fejlődés jeleként nem nyugtázta az új státusz elnyerését. Hasonló hangulatú volt a helyzet Balassagyarmaton is. Ugyanis a döntést tudomásul vették. Az 1949. december 14-i Magyar Közlönyben jelent meg a kormányhatározatban fehéren-feketén: "Nógrád megye székhelye: Salgótarján". A rövid mondatban leírt követelmény teljesítése nem kis gondot okozott a végrehajtóknak, az államapparátusnak. A megye közigazgatásához, az új választások előkészítéséhez szükséges feltételek nem voltak meg Salgótarjánban. A megyeszékhely közigazgatási feladatainak ellátásához a feltételeket biztosítani kellett. 1950. január 4-én már vizsgálták a salgótarjáni körülményeket, és korábban megkezdődött a megyei apparátus egyes részlegeinek átköltöztetése. Az új alkotmány szerint létrejött megyei tanács 1950. június 15-én Balassagyarmaton alakult meg, Gerst János elnökletével. Nógrád megye utolsó főispánja 1948 és 1949 között Szkladán Ágoston volt. Amikor ő külügyi szolgálatba került, már nem neveztek ki a megyében új főispánt, így az alispán az ügyeket is vitte, és egy személyben volt első számú megyevezető is. Az első megyei tanácselnök - 1950. március 15-től alispánként dolgozott Nógrádban - Baranyából ideszármazott bányász volt, aki hathónapos közigazgatási tanfolyam elvégzése után kísérelte meg az új, szovjet tipusú államigazgatás megyei és helyi szerveinek létrehozását, működésének beindítását. /1950. december 19-én gyors lefolyású betegség után Balassagyarmaton 42 évesen meghalt./ Hogy mikor került ténylegesen át a megyei ta-