Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

Porázik György /Zayugróc, 1851. április 22. - Salgótarján, 1929. július 24./ A vasgyári népiskola első tanítója, később főés igazgató- tanítója. A Trencsén megyei Zayugrócon született 1851. április 22-én. Elemi iskoláit szülőföldjén végezte, Nyitrán folytatta tanulmányait a kegyesrendiek magyar nyelvű gimnáziumában. Mivel nem tudott magyarul, a harmadik osztályig németül tanult. Családja papnak szánta, de barátja hatására beiratkozott a besztercebányai róm. katolikus tanítóképzőbe, ahol a tárgyak nagy részét szlovákul tanulta. Egyik tanára ajánlására került Salgótarjánba, ahol 1869. augusztus 31-én foglalta el állását a róm. katolikus elemi iskolájában, mint segédtanító. Egy évig tanítói, kántori, és jegyzői teendőket is ellátott. A tanév végén a békésgyulai tanítóságot választotta. Három hét múlva Julius Buch - a vasgyár igazgatójának - hívásának engedve visszatért és elvállalta a vasgyártelepi tanítóságot. 1870 októberétől kezdte meg 55 éven át tartó vasgyári /acélgyári/ tanítási működését. Az első évben 53 növendéket tanított magyarul-németülszlovákul. Negyedszázados tanítói jubileumán elismert néptanító volt a magyarosítás terén, amiért több ízben dicsérő oklevelet és jutalmat kapott. A vármegyei tanítóságnak kezdettől fogva lelkes, kiemelkedő tagja volt. Többször megválasztották Nógrád megyei tanítótestület füleki, majd salgótarjáni körének elnökévé, s magának a megyei testületnek éveken át első alelnökévé. 1884-ben az országos képviseleti tanítógyűlésre képviselőnek választották. Titkára volt a gyári tűzoltóságnak, egyik életrehívója az Acélgyári Olvasó Egyletnek. Nyugalomba vonulásával /1925/ a legfontosabb helyen is megemlékeztek működéséről, a IV. osztályú polgári érdemkereszttel tüntették ki. Porázik György "iskolája modern volt mindvégig, mindig az élen, mindig az első helyen tanulmányi előhaladásban, és pedagógiai elvekben egyaránt".