Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

zán megörökítette. 1940-ben a bányász témájú képeiből rendezett nagy sikerű kiállítást a Bányakaszinóban. Ezekben az években dolgozott műtermében id.Szabó István, aki eltanulhatta mesterétől a fafaragás minden fortélyát. Aktív részt vállalt a város kulturális életében is. A Balassa Bálint Társaság által rendezett kiállítások résztvevője, szervezője s zsűritagja volt. 1934-ben már önálló kiállítást szerveztek a Városházán, a Balassa Bálint Társaság védnöksége alatt. 1942-ben Bóna Kovács Károly megbízást kapott a székesfehérvári lovasszobor megtervezésére. Mivel Salgótarjánban nem volt olyan terem, ahol elkészíthette volna az agyagmintát, felköltözött Rákos-hegyre. Első háború utáni megrendelését 1945-ben kapta, a Városligeti fasorban lévő Bányászati Igazgatóságon megfestette a "Bányászgyűlés" című freskóját. Felkarolta, segítette a tehetségeket. Baglyasalján a Magyar Állami Szénbányák igazgatóságától kapott lakásban élt, az iskolában tanított. Az 1946 februárjában megalakult "Munkás Művészeti Főiskola" 1949 januárjától hivatalosan szabadiskolává vált. Az országos szinten is jelentős iskola egyetlen tanára és szervezője Bóna Kovács Károly volt. Az acélgyári szerződésének lejártával Budapestre költözött. Sok megrendelést kapott még a Képzőművészeti Alaptól, de egyre nehezebben faragta a fát. Egyik utolsó szobra a "Tiszafa lelke" volt. Közmegbecsülés vette őt mindig körül. Freskói, szobrai, képei most is részei városunknak. 7. Cotel Ernő /Salgótarján, 1879. április 23. - Budapest, 1954. november 8./ Aranydiplomás okleveles vaskohómérnök, a