Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

1919-ben a Tanácsköztársaság idején Berény Róbert művészcsoportjában dolgozott. Bäsch Árpád miniatűrfetővel társulva 1920-ban rendbehozta egy gazdag magyar műkereskedő tulajdonában lévő középkori festményeket. Ebben az időben Budapest főváros megbízásából, annak fürdővárossá nyilvánításának eléréshez egy sorozat plakátot tervezett. A 20-as években a "Hajnalodás" című gyermeklap művészeti szerkesztője, majd a "Szines írások" című irodalmi és művészeti folyóirat rajzoló munkatársa volt. Még Budapesten élt, amikor 1923 júniusában elkészült a salgótarjáni katolikus templom főoltárának farag ványai val és oltárképével. 1924-ben Salgótarjánban egy országos szervezésű képkiállításon aranyéremmel tüntetik ki. Szülőföldjén ekkor vált igazán ismertté a neve. Még ebben az évben megbízást kapott a várostól az izraelita templom freskóinak újrafestésére. A húszas évek második felében még mindig Budapesten él. Belépett a Magyar Képzőművészek Paál László Társaságába, melynek 1929-es közös kiállításán is részt vett. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnokban megrendezett kiállításán 1932-ben díjat és díszoklevelet nyert. Salgótarjáni sikereit követően egyre gyakrabban látogat haza. Miután 1934-ben szülőfalujában, Zagyvarónán újabb felkérésre elkészítette a templom freskóit már nem tért vissza Budapestre. Hadtörténeti Múzeum részére 1918-ban végzett munkájáért földet kapott. Itt telepedett le 57 éves korában. 1935-ben tervezte a salgótarjáni Déli-templom Mária születés oltárát, a szentély két üvegablakát s a főoltár Atyaisten-szobrát. A város, Salgótarján kulturális életében vezető szerepet betöltő Balassa Bálint Társaság által szervezett képzőművészeti kiállításokon is részt vett alkotásaival. Állami megrendelések hiányában magánmegrendelésekre készítette képeit, szobrait a harmincas években. Rövid ideig tartó tanári tevékenységének