Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége
töltötték el aggodalommal. Tehát lehetett sok mindenben, általános és részkérdésekben igaza. Mindezek mellett is tény, hogy már az 1945 tavaszára - nyár elejére kialakult politikai helyzetben sem tudta érvényesíteni elgondolását, ami lényegében elmozdítását is eredményezte. Ez a tény rendkívüli megrázkódtatással járt számára. Hatására szelleme teljes és mély apátiába sülylyedt: korát nem értő, sorozatos panaszos levelet író, mindenkit hibásnak kikiáltó, vallásos öregúrrá változott. Korábbi intenzitását sem a munkában, sem a közéleti tevékenységben nem nyerte vissza. Korábbi munkatársaitól magára hagyatva, a családja körében élt, és ilyen módon temették el 1971. március 4-én bekövetkezett halála után. 7. A város szellemi öröksége 1. Andreich János /Glogon, 1858. szeptember 7. - Budapest, 1930. június 27./ Bányamérnök, bányaigazgató. A Torontál megyei Glogonban született 1858. szeptember 7-én, tizenkét gyermekes katonacsaládban. Apja id. Andreics János a közös hadsereg 29. gy. ezredének századosa. Nemcsak az apai, hanem az anyai Radivojevic ág is régi katonai család volt. Id.Andreics János az 1876-os alföldi árvíz alkalmával tanúsított önfeláldozó magatartásáért 1891. december 31-én magyar nemesi rangot kapott felesége és kilenc élő gyermeke részére. A "glogoni" előnevet 1897. április 20-án kapták meg. 1879-ben Selmecbányára iratkozott be. A bányászati és erdészeti akadémia ösztöndíjas hallgatója 1884. októberében sikerrel tette le az államvizsgákat és bányamérnöki szakképesítést szerzett. 1885-1888 között tanársegédként dolgozik az ábrázoló mértani, bánya- és kohógéptani tanszéken. 1887-ben az ábrázoló mértani tanszék vezetését bízták rá. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szolgálatába 1888. július 1-én lépett, s a bányamérnökség ve-